HTML

UnderView

Főleg rétegzenével foglalkozó zenészeket illetve zenekarokat megszólaltató heti frissítésű blog. A cikkeink nagy része a http://zenemagazin.com nevű webzinen is megjelenik, úgyhogy ne felejtsétek azt sem csekkolni ;) !

Friss topikok

Linkblog

Turkáló: Callejon - Videodorm

Rottenfield 2010.04.04. 10:55

A legutóbbi Callejon lemezt („Zombieactionhauptquartier”) - az utóbbi esztendő folyamán - finoman fogalmazva is rongyosra sikerült hallgatnom. Bár az áprilisban megjelenő „Videodormmal” még csak most barátkoztam össze, annyit már egészen biztosan megállapíthatok: ez a cucc sem lett lagymatagabb elődeinél, sőt néhol kifejezetten ötletesebb, trükkösebb náluk.

Azért akkora meglepetés senkit sem érhet, ha figyelemmel követte a csapat valamelyik hírforrását. Már a lemez beharangozó videójából és a „Kinder Der Nacht” című számból forgatott klipből sejteni lehetett, hogy nem lesz időpocsékolás beszerezni a korongot.
Azok, akik ismerik a zenekar eddigi munkáját az előző album folytatásaként élhetik meg ezt a lemezt, annyi különbséggel, hogy Basti ezúttal más témákról sikít össze vissza. Azok pedig, akik nem ismerik a bandát a következőkre számíthatnak: krákogós ének német szöveggel megspékelve, dallamos gitártémák, Nuclear Blast hangminőség és még több krákogás.
A dalok tekintetében ezúttal kicsit kevesebb a tiszta énekkel operáló nóták száma valamint az átvezető részekből is készítettek a germánok jó párat (szám szerint négyet). Számomra a tizenöt tételből - egyértelműen - a két klipes dal („Kinder Der Nacht”, „Sommer, Liebe, Kokain”) valamint a címadó és a „Gott ist Tot” című szerzemény emelkedik. Ez a szórás körülbelül megegyezik a Callejontól megszokott arányokkal.
Mindenféle csicsázást mellőzve: ez egy jó lemez.

Címkék: német core turkáló zombie callejon

Szólj hozzá!

Napi Talpalávaló: Gorefest - Revolt

Rottenfield 2010.02.23. 22:36

 Hali!

Sajnálom mostanában nincs időm többre a talpalávalóknál :/

 

Szólj hozzá!

Napi Talpalávaló: iwrestledabearonce - Taste Like Kevin Bacon

Rottenfield 2010.02.22. 12:20

Címkék: zene core talpalávaló grindcore deathcore iwrestledabearonce

Szólj hozzá!

Napi Talpalávaló: Attila - Soda In The Watercup

Rottenfield 2010.02.18. 20:23

 Ahoy!

Az Attiláról már esett szó régebben. Nos, márciusban koncert Bécsben, nagyon filózok kimenjünk-e. Ez a videó viszont meggyőző erejű. Asszem. (Nem fix, de lehet lesz interjú ^^)

 

Címkék: underground attila core talpalávaló deathcore

Szólj hozzá!

Koncertajánló

Rottenfield 2010.02.17. 21:39

Szólj hozzá!

Napi Talpalávaló: Callejon - Kinder der Nacht

Rottenfield 2010.02.16. 12:12

 Az új Callejon odab@sz! Ja!

 


Callejon Kinder der Nacht (Official Video)

Callejon [ANOTHER SONG + VIDEO ONLINE] | MySpace Music Videos

Címkék: underground core metalcore talpalávaló zombie

3 komment

Breakdown News - Gaahl ismét színre lép

Rottenfield 2010.02.09. 21:25

 Nézegetem az iwiwfalam, látom az egyik marha kedves baromarcú kinyomott egy linket és jópofának ható megjegyzésekkel igyekszik növelni a státuszát. Egye fene belementem a játékba, lássuk a medvét. A medve ez esetben Gaahlnak bizonyult. Itt lecsekkolhatjátok miről is beszélek.

Elsőre megmosolygtam a hírt, hisz aki ismeri a Gorgorothot, tudja, hogy Gaahl már évek óta felvállalta másságát. Tehát akkor mi is a hír? Ja az, hogy díjat is kapott érte! Jó neki... 
A hazai kommentelők körében viszont úgy látszik nem túl magas az énekes népszerűsége. Ami leszűrhető a kommentekből: lehetsz kemény metálos, lehetsz marha intelligens alteros, diselboy, átlagember, tökmindegy, Magyarország határain belül mindegyik kategória szánalmas egyedek sokaságát termelte ki magából. Félreértés ne essék, ez az írás nem Gaahl védelme ügyében íródik, hisz ő azzal, hogy kiállt a nyilvánosság elé számolt ezzel (elviekben + hol nem sz@rik arra, mi mit gondolunk), a probléma itt a "true black metal" fikázása. 2010-ben még mindig ott tartunk, hogy a többség nem képes átlátni a pandamaci festésen és undorában/félelmében vagy amit akartok abban, elkezd sárral dobálózni. Ezzel pedig nem mást erősítenek, mint a stílust magát, mert pont ez táplálja az arcfestés mögötti emberek szubkultúrájának gyökereit. Cumi, így az ördögök sosem fognak eltűnni, mert a stílusban mindig lesz annyi pénz, hogy eltartson egy bizonyos mennyiségű bandát. Nem véletlenül volt Immortal reunion pár éve. Modern kor véres szájú inkvizítorai - bumburnyákok -, érdemes lenne néha gondolkozni, mintsem enterezni. Ahoy!

Címkék: blackmetal gorgoroth gaahl breakdownnews

Szólj hozzá!

Turkáló: Satan's Massacre - Robbing The Graveyard And Raping The Dead

Rottenfield 2010.02.04. 22:56

 Na de milyen albuma? Elöljáróban megsúgom: nem a legjobb ^^ ! Már maga az együttes neve és a lemez címe is beszédes, a minőség pedig... Fogalmazzunk úgy, hogy kásás! Egyetlen egy valami viszont nagyon értékes, mégpedig a dalszövegek! Ezek a rosszfiús nyolcvanas évek és ez az életérzés! Mindez pedig még kazin jelent meg :D !

Ja az anyagot itt tölthetitek le. Ha valaki olyan tökös, hogy képes ezt élvezettel hallgatni, szívesen látjuk a stábban :) !

Címkék: underground gáz blackmetal turkáló

Szólj hozzá!

Turkáló: Három koncert, amit hallani kell!

Rottenfield 2010.02.03. 12:26

 Hali!

Sokat agyaltam rajta melyik CD-n avagy DVD-n (adott esetben mindkettőn) megjelent lemezeket tudnék ajánlani nektek nyugodt szívvel. Végül három anyag mellett döntöttem: Az első - fiatal korom miatt - a Kai Hansen által vezetett Gamma Ray 2004-es "Skeletons In The Closet" kiadványa: erős, húzós dalok, vidám hangulat és Hansen vinnyogó hangja garantája a tökönrúgást.

 

A második egy Arch Enemy DVD/CD cucc ("Tyrants Of The Rising Sun: Live In Japan") nem is olyan régről. Az ok nagyon egyszerű, hallgassátok meg Angela szájából a videó elején!

 

A harmadik helyen pedig álljon itt az I Killed The Prom Queen "Sleepless Nights And City Lights" kiadványa, mert ezt minden nap meg szoktam hallgatni legalább egyszer, de általában többször is. Necktie!

 

Címkék: zene metal heavymetal core turkáló metalcore deathmetal

Szólj hozzá!

Breakdown news - Újra összeállt a Light This City

Rottenfield 2010.02.02. 12:01

 Igen, ez is megtörtént, ám a hír koránt sem olyan jó, mint hihetnénk! A zenekar csupán négy kaliforniai buli elejéig állt újra össze. Fene! Repülőjegyre az adományokat kommentben ajánlhatjátok fel, köszi!

Apróbetűs kérdés: Szerintetek is Live DVD szagú a szituáció?

Laurával készült interjúnkat itt olvashatjátok.

Címkék: underground hír music core metalcore lightthiscity

1 komment

Trukáló: I Killed The Prom Queen - When Goodbye Means Forever

Rottenfield 2010.02.01. 12:04

Tisztán emlékszem arra a pillanatra, amikor jó pár évvel ezelőtt egy giga metalcore torrent packben ráakadtam az ausztrál banda nevére. Előállt az a bizonyos: "tetszikanevük csekkoljukhátleőket" szituáció és bimbódzó kapcsolatunk azóta is tart, a többi pedig már történelem. Azóta persze sok banda eltűnt az éterben, köztük a szóban forgó I Killed The Prom Queen is, bár ha újjáalakulnának - véleményem szerint - körülbelül ugyanakkora rajongótáborral folytathatnák, mint abbahagyták vagy még nagyobbal (ezt talán egyszer kideríthetjük, ámen).

Főleg lazább metálon - és egy két mocskosabb black korongon - edzett fülem előtt teljesen új világot fedett fel a "When Goodbye Means Forever". A mocskos hörgés, a párbeszédszerű váltakozások az énekben, a pofátlanul egyszerű breakdownok, a gyalulós, ám mégis dallamos gitárriffek, mindez egy kellőképpen mocskos minőségben tálalva. Meg kell valljam, amikor későbbiekben meghallgattam a "Music For The Recently Deceased" lemezt, elsőre hányinger fogott el tőle, bár azóta jóban vagyunk. Összegezve az I Killed The Prom Queennel ilyen Wednesday 13 által megénekelt "Love At First Fright" viszonyban ismerkedtünk össze.

Miért is ajánlom nektek ezt a korongot?

Igazából egyszerű szeretetből (a fenéket!)... Szóval, így 2010 elején úgy érzem érdemes kicsit visszagondolni az elmúlt évtizedre és ha szívemre teszem két kezem, akkor nyugodtan kijelenthetem, hogy a "When Goodbye Means Forever" toplistás nálam a "Music For The Recently Deceased"-del és Live CD-vel együtt.

Megfülelésre ajánlott nóták: A last.fm oldalom mindegyik számnál (igen az intronál is) kis szívecskék virítanak, egyszóval a döntés rajtatok áll.

A cucc két borítóval jelent meg. Sok helyen olvastam a neten, hogy az a változat, amin a halott nőci van sokkal jobb, mint ez a barnás azzal a fura figurával. Szerintem a nőci egyértelműen felismerhető a későbbi live CD borítóján, ahol lássuk be dekoratívabban is mutat. Kíváncsi vagyok ti hogy gondoljátok, szal írjátok meg!
 

Címkék: zene underground the i queen core turkáló metalcore killed prom

Szólj hozzá!

Napi Talpalávaló: Caran Padma - Liar

Rottenfield 2010.01.31. 20:00

 Hali!

A pénteki düreres Caran Padma buliról ajánlanék nektek egy videót, amiben Kennedy (fedőnevén: Hortobágyi Gábor) kollégám is résztvesz. Enjoy!

 

Címkék: zene underground koncert music core

Szólj hozzá!

Napi Talpalávaló: A bálkirálynő, aki Zoltán Báthory ötujjas halálcsapásának esett áldozatul avagy fordítva történt mindez?

Rottenfield 2010.01.28. 11:14

Szépjóreggelt/délutánt/estét!

Az imént hivatalosan is lepötyögtem kommunikációs szakdolgozatom első sorait. Megszállt a kisangyal  (vagy a kisördög ?) és végre tudom miről is kellene írnom. Legalább is azt hiszem...

Mára eredetileg egy Dark Funeral lemezajánlót tervztem be, de úgy érzem az most a fentiek fényében várhat még kicsit. Úgy döntöttem a mai hóesős, lyukfagyasztóan hideg nap pont ugyanolyan jó, mint egy másik arra, hogy közzétegyük a 2010-es év első Napi Talpalávaló bejegyzését. Az apropót ezúttal a last.fm oldalam adta, ahol az I Killed The Prom Queen és a Five Finger Death Puch egymást előzgeti listám negyedik illetve ötödik helyén. Egyelőre az ausztrálok vezetnek, de Zoltán Báthoryék jönnek fel, mint a talajvíz árvíz idején. Álljon itt tehát két nóta az említett zenekaroktól és folytatódjon a verseny. (A verseny jövő hét vasárnapjáig tart, szavazni kommentben, nyeremény a részvétel éléménye és egy prosztatamasszázs a képen látható hölgytől)

 I Killed The Prom Queen - Say Goodbye

Five Finger Death Punch - Hard To See

Amúgy alakul egy Veér interjú, remélhetőleg hamarosan olvashatjátok majd : ) !

 

Címkék: zene underground core metalcore talpalávaló

Szólj hozzá!

Turkáló: Carana Padma - Dark Light

Rottenfield 2010.01.27. 14:16

 Ahoy!

Ma tök véletlenül feltévedtem a Carana Padma myspace oldalára és majd kibökte a szemem az a "DOWNLOAD" felirattal ellátott gomb, ami új EP-jükhöz irányít át. Érdemes meghallgatni a muzsikát, ráadásul a múlt heti EXIT magazinban leírtakkal ellentétben nem Soulfly avagy Sepultura kopiról van szó, hanem valami sokkal alternatívabbról. A lemezen amúgy két szám van, mindkettőt érdmes lecsekkolni. Na ennyit a cimborák reklámozásáról, menjetek igyatok egy kólát azt DOWNLOAD!

Myspace itt, ha pedig valmiért nem menne rapidshare itten.

Címkék: underground metal alternatív turkáló

Szólj hozzá!

UnderView - megint(?)!!!

Rottenfield 2010.01.26. 21:55

Ahoy, Tisztelt, Pusztulás avagy ki mit szeretne azt válassza!

Sokáig nem jelentkeztem semmiféle irománnyal, legalább is ide soha nem jutottak a dolgaim. Ennek több oka is van: meló (múltidő), suli, lustaság, na meg a nagybetűs élet (egyesek legalább is ezt mondják).
Lényeg, ami lényeg úgy döntöttem tovább szeretném firkálni az UnderViewt, ha másért nem, hát saját lelki üdvöm érdekében. Ha valamiért hosszabb kimaradás lesz előre kérek elnézést most ezen szent pillanatban és ezennel megragadom az alkalmat, hogy feljogosítsalak benneteket fenekem szétrúgására (sms, emil, bakkancs). 

Szóval, holnaptól várható hideg, meleg, sátáni kacaj,  jámbor keresztényi jótanács, Káin avagy Ábel. Majd elválik.

Ma elég pocsék kedvem van. Öröm az ürömben, hogy van pár Black Dahlia Murder lemez a gépemen, amik még tartják a gerincem, bár szerencsétlen így is elég ferde. Gondolataim Trevor tolmácsolásában:

 

Szólj hozzá!

Turkáló: Lamb Of God - Wrath

Rottenfield 2009.09.20. 12:08

Kőkemény, technikás, fülbemászó, színvonalas mégis a végletekig pimasz és paraszt. Pár jelző abból a tucatnyiból, amiket bátran rányalhatnánk az új Lamb Of God albumra anélkül, hogy úgy istenigazából elragadtatnánk magunkat. A végkonklúziót előrevetítve: a "Wrath" valóban zene formába öntött tiszta harag, a hasonszőrű alkotások közül is az egyik legjobb!

Apropó, ha már felmerült a „szőr" szó, érdemes pár percet elidőzni azon az öt szőrös fickón, akik ezt a lemezt (is) elkövették. Első körben ott van a Mark Morton, Willie Adler gitáros szekció, akik technikás, egyben frissen ropogó riffjeikkel a lemez első pillanatától az utolsóig a hátukon cipelik a produkciót. A dobok mögött Chris Adler osztogatja az áldást hozva a szokásos Lamb Of God féle igazságszolgáltató dübörgést. A röfögős ritmusszekciós helyén John Campbellt találjuk, aki rendesen mögé játszik társainak, úgy ahogy azt metálos berkeken belül illik. A mikrofonba Randy Blythe üvölti - szinte - szüntelenül a srácok által képviselt eszméket, véleményeket vagy amit akarsz. A lényeg hogy jól csinálja!

Neki lehetne állni flekkeket, oldalakat, novellákat írni az egyes nótákról, de tök felesleges időpocsékolás lenne. A Lamb Of God nálam csillagos ötöst kapott, meg egy határozott vonással ejtett pipát: Yes, oké! Nyomás a kedvenc „lemezbolt"!

 

Címkék: zene metal turkáló

2 komment

Turkáló - Dead by April

Rottenfield 2009.09.16. 15:40

A Dead by April legénysége 2007-ben izzította be a fémzene világ rájuk eső kohóját. Azóta túl vannak már egy demón, három kislemezen elérkezett tehát az idő egy nagylemez elkészítéséhez. Az Universal kiadóval a hátuk mögött - valljuk meg - nem volt túl nehéz dolga a svéd (ennél pontosabban meghatározva göteborgi) hovatartozású srácoknak, így idén májusban már kapható volt a saját magukról elnevezett CD.

Dallamos, néha bekeményítő, olykor brékdáwnolós metálcoret tolnak a svédek, ami bár első hallomásra sokakat nyálcsorgatásra késztethet, de személy szerint rányalnék még egy jelzőt az előbbi felsoroláshoz: „Vigyázat!". Nem, nem a fehér fekete téglalap alakú matricára gondolok, ami felhívja a gondoskodó szülők figyelmét a korong szókimondó tartalmára, hisz ez talán már sokaknak amúgy is evidens, ha metál cuccról van szó. Egész egyszerűen arról van szó, hogy a Dead by April által tolt muzsika sokaknál könnyen átcsusszanhat a „nyálas" kategóriába. Komolyan, ezeket a számokat még az én őseim is különösebb halláskárosulás nélkül meghallgatják, egy-két keményebb résztől eltekintve. Azt hiszem érthető mire gondolok, bár tény, hogy a Dead by April nem lesz a műfaj Backstreet Boysa (azt a posztot már mások betöltötték) és az is tény, hogy nem mindenki igényli a folyamatos ordibálós zúzást.

Mindezt leszámítva egész hallgatható zenét nyomnak a svédek, de kell hozzá egy hangulat vagy egyesek esetében gyomor. Lehet vele tenni egy próbát! Főleg Sonic Syndicate rajongóknak ajánlanám, mert elég sok áthallható téma található zeneileg a két muzsika között. Lehet, hogy szomszédok?

 

Címkék: zene core turkáló metalcore

2 komment

Turkáló: Shadows Fall - Retribution

Rottenfield 2009.09.06. 17:02

A massachusettsi környék underground metál színterére bizony nyugodt szívvel rásüthetjük az „irigylésre méltó" kifejezést, hisz olyan bandák származtathatók innen, mint a Killswitch Engage, az Unearth vagy az All That Remains. Ehhez a hármas fogathoz köthető negyediknek még egy zenekar - név szerint a Shadows Fall -, akik idén ismét új anyaggal jelentkeznek, ezúttal sorrendben hatodik alkalommal.

Azért, hogy nyílt kártyákkal játszunk, ezt az írást egy vallomással kell folytatnom. Akárhogy is próbáltam megbarátkozni az évek folyásával a Shadows Fall zenéjével, sosem jutottam túl egyetlen lemezüknek sem a felénél tovább. Egyszer volt szerencsém látni őket Bécsben egy rövid, 15 perces fellépés erejéig, de ott sem győztek meg annyira, hogy hazatérve vegyem a fáradtságot és utánuk kutassak kicsit alaposabban. Az idén még nem adtam meg a bandának a szokásos évenkénti „esélyt" egészen mostanáig. Miközben ezeket a sorokat pötyögöm már bátran kijelenthetem: A Retribution az amire idáig vártam a srácoktól!

És hogy mi az, ami ennek a korongnak a daliban plusz az eddigiekhez képest? Nos, ha kicsit jobban ismerném az előző lemezeket ezt a kérdést meg tudnám válaszolni, de mivel nem így áll a helyzet, így leginkább csak azt osztanám meg veletek, mi az ami per pillanat megfog ezekben a számokban.

Első sorban is a hangzás nagyon pöpec! Min a dob, mind a gitárok beállítása pont odáig van felcsavarva, ahol az összhatás kellemes és kényelmesen lehet rá headbengelni . Ezúttal a témák is jobban megfogtak. Lehet a sok 5FDP hallgatás miatt kezdtem szóló centrikusabb zenék kergetésébe, de a Retributionon pont elég gitárnyüvés van „szomjam" kielégítéséhez. Persze azért ne menjünk el nagyon cseppfolyós irányba, elég kemény a cucc így is!

Megfülelés szempontjából első körben azt mondanám, hogy ezt a lemezt érdemes kétszer, háromszor végighallgatni egyben, mielőtt ízekre szeditek. Ha viszont nagyon nincs türelmetek, akkor érdemes lecsekkolni a  következő számokat: My Demise, The Taste of Fear, Embrace Annihilation, Still I Rise, Picture Perfect.
 

Címkék: underground core turkáló

1 komment

Kettő az egyben akció

Rottenfield 2009.09.04. 18:04

Hali!

Már régen beígértem két interjút, nos mára el is készültek, így kettő az egyben akcióban már olvashatjátok is őket! Jó szórakázást!

Five Finger Death Punch

Nemsokára itt az ideje az új Five Finger Death Punch korong megjelenésének. Gondoltuk ezen alkalomból felkeressük a csapat alapító agytrösztjét - Zoltánt -, hogy kicsit bővebben kifaggathassuk mi is a szitu pontosan odaát a tengerentúlon. Véleményem szerint a keletkezett válaszokon érdemes mindenkinek elgondolkoznia...adja Isten, egy-kettőt megszívlelnie...

Szia Zoltán! Hogy s mint mostanság?

Kibaszottul elfoglaltan, haha! Már két és fél éve szünet nélkül úton vagyunk és ehhez még azt is hozzá kell venni, hogy a legutóbbi európai körút után egyenest a stúdióban kötöttünk ki, ahol megírtuk és feljátszottuk a második lemezt... Aznap, miután befejeztük az új anyagot egyből az Egyesült Királyságba repültünk, hogy játszunk a Download Fesztiválon. Ezután visszatértünk az USA-ba, ahol alig volt időnk felvenni a videónkat, aztán újra repülőn találtuk magunkat, ami Japánba és Ausztráliába repített minket. Pár napja értünk vissza Vegasba, hogy nekilássunk a „The Sock and Raw 2009 - Tour" névre elkeresztelt körút megszervezésének. Szóval nincsenek szünetek, nincs idő pihenni... Egy hurrikán kellős közepén vagyunk, pont úgy ahogy szeretem!

fivefinger001Az első lemezetek - a „The Way Of The Fist" - nagy sikernek mondható! Mit gondolsz: Az új lemezzel sikerül felülmúlni ezt a kezdést?

Annak a ténynek a fényében, hogy ezúttal több időnk volt, mondhatni természetes egy még jobban megdörrenő album. Már az első lemeznek a megszólalásával is nagyon boldogok voltunk, szóval ez már úgymond a süti cukormázzal való bevonása... A felvételeknél és a produceri munkálatoknál magunk mellett tudhattuk Kevin Churkot (Ozzy jobb keze), aki jelenleg a világ egyik legjobb mérnöke. A mixelésért Randy Staub volt a felelős. Ő keverte anno a Metallica Black albumát vagy a Motley Crue Doctor Feelgoodját és még jó párat a legjobban megszólaló lemezek közül. Elképzelheted milyen jól szól ez az anyag... A masterelésért felelős George Marino is legendaszámba megy a szakmán belül... Ha mindezzel megvagy add még hozzá, hogy a csapat is egy jól olajozott harci gépezetté érett az eltelt három év lefolyása alatt, hisz több száz koncertünk volt és minden kontinenst bejártunk. Tényleg halálosan durva alakulat lettünk. Válaszolva a kérdésre: Igen, abszolút! Mindent összegezve, a „War is The Answer" túlszárnyalja az elődjét. A rajongók nagyon várják már a cuccot, plusz nagyon érett, ha lehet még erőteljesebb és nem utolsó sorban szólva tömör anyagról van szó. Az első kislemez három hét után a rádió tizenkettedik helyén áll jelenleg, ami elég gyorsnak számít még a műfajon belül nagyágyúnak számító bandák körében is. Ennek a fényében bátran megjósolhatom, hogy ez a kiadvány nagyobb eresztés lesz...

Volt szerencsém hallani két új számot a közelgő lemezről és azok alapján úgy gondolom, hogy hasonló irányvonalak mentén mozogtok továbbra is, mint előző alkalommal. Mondanál pár szót az új albumról?

Sok szóló és természetesen lángoló riffek, csakúgy mint technikás lassú témák. Ezúttal is írtunk nagy, epikus kórustémákat, hisz ez a saját stílusunk egyik legfontosabb alkotóeleme. Úgy gondolom az egyik erősségünk, hogy egészséges egyensúlyt alakítunk ki a melódiák és az agresszió között. Megtartottuk a ránk jellemző hangzást, de ugyanakkor ki is terjesztettük azt egy kicsit... Főleg Ivannak van több lehetősége, hogy megmutassa mit is tud valójában, van pár nagyszerű énektéma az anyagon. Ez ténylegesen az a bizonyos következő lépés a csapat történetében!

fivefingerdeathpunchVan valami koncepció, ami megbújik a lemez dalai mögött? Láttam az új dizájnotokat és ebből az jött át, hogy ezúttal a „háború" esélyes témafelelős lett nálatok...

Igen, „háború" a kulcsszó, sok mindent lefed. A háború számomra egy fogalmi gondolat, nem egy egyszerű szómagyarázat. A háború nem feltétlenül jelent csak és kizárólag „katonai beavatkozást". Az élet is háború! Az organikus élet egy rendkívüli dolog ebben az erőszakos, szervetlen óriási kozmoszban. Egy cérnaszálon lógva, túlélésért harcolva... A társadalmon belüli élet is háború: Mindenki pozíciókért harcol csakúgy, mint elismerésért, vagy bármi másért, amit célul tűz ki magának. Aztán a tested, az immunrendszered is háborúban áll most is... Mindenütt háború van..
Vizsgálhatjuk egy intellektuális álláspontból és boncolgathatjuk ebben az irányban, vagy vehetünk egy direktebb szemléletmódot és megállapíthatjuk, hogy néha meg kell állnod a lábaidon és szét kell rúgnod pár segget... Ez is háború. Így nézve sokféle képpen értelmezhető a lemez címe...

Mi inspirált ezúttal legjobban?

Ugyanaz, mint mindig. Egyszerűen csak jó heavy metált szerettem volna letenni az asztalra. Dalokat, amik feltüzelnek.

Ha jól tájékozódtam te egyedül írtad meg az első lemez dalait. Mi volt a helyzet most? Egyedül irkáltad meg a riffeket vagy ezúttal igazi csapatmunkában melóztatok?

Még mindig átnézek mindent, és bizony kemény kézzel igazgatom a zenekart... A dalok nagyját én írtam, de jó pár szólót átadtam Jasonnek. Ellenállhatatlan virtuóz témákat tud írni, szerettük volna megmutatni valahogy a képességeit. Rendesen megtoldotta egy plusz éllel a zenekart. Végül is mindenki benne volt a munkálatokban, szóval ezúttal inkább egy csoportos megmozdulásról beszélhetünk. Volt egy együttműködő producerünk is, nagyon jól jön egy külsős véleménye, főleg akkor, ha nézeteltérés volt közöttünk és időről időre felforrósodott a levegő...

Az új videótok - „Hard To See" - nemrég debütált a neten. Terveztek még további videókat?

Igen, lesz még két, három darab... Az új CD-nek lesz egy deluxe kiadása bónusz DVD-vel, amin élő felvételek és kulissza mögötti képek találhatóak.

zoltan002Úgy vélem nagyon kevés hazai rock/metál fanatikus tudja, hogy a Five Finger Death Punch gitárosa igazából magyar. Mondanál pár szót arról, hogy alakult idáig az életed?

Persze. Néha látok a neten szörfözve vitákat, amik arról szólnak vajon igaz-e vagy csak valójában magyarnak tettetem magam. Nos, Magyarországon születtem és ott is nőttem fel teljesen átlagos körülmények között, mint sokan mások. A szüleim a hadseregnél szolgáltak, szóval többségében különféle katonai bázisokon éltem országszerte. Hat évesen már vezettem tankot és mire betöltöttem a tízet már lőttem sniperrel is. Katonai pályára is léphettem volna és bizonyára szép jövőm rejlett a bombadobálás, emberölés és további hasonszőrű dolgok hajszolásában, haha! A gépfegyver egész jól állt a kezemben, de végül úgy hozta a sors, hogy egy gitárnál kötöttem ki. Mindenesetre annak az esélye, hogy magyar rock zenészként nemzetközi sikereket érjen el az ember körülbelül egy a millióhoz és higgyetek nekem elégszer eszembe jutatták ezt a tényt eddigi életem során: „Felejtsd el!", „Lehetetlen!", „Sosem fog megtörténni!", stb.... Nagyon fiatalon kitöröltem már a szótáramból a „lehetetlen" kifejezést, szóval egy pillanatra sem aggódtam, hogy el tudom érni a célomat. Minél többen mondták: „senkinek sem sikerült még", ezzel csak feltüzeltek. Úgy voltam vele, hogy basszák meg, megcsinálom. Még ha át is kellett volna kúsznom az Ausztriai határ kibaszott aknamezején az sem érdekelt volna. Csináltam és kész...

Azt olvastam a myspace oldaladon, hogy „Világ Polgárnak" tartod magad. Ezek alapján valószínűsítem, hogy nagyon szerethetsz utazgatni. Melyik a kedvenc helyed a világban?

Igen, az úton élek, szóval gyakorlatilag „mindenhol" otthon vagyok egyszerre. Sok helyet megjártam már: New Yorkot, Los Angelest. Jelenleg Las Vegasban van a főhadiszállás, de ritkán vagyok itthon. A kedvenc helyem Japán. Hihetetlen ország. Mindig is nagy rajongója voltam a kultúrájuknak, a fegyelmüknek, a harcművészeteiknek, az építészetnek. Egy ideig gyűjtöttem japán kardokat és kölyök koromban judóval is foglalkoztam. Nagyon izgultam, amikor ott játszottunk. Már a megérkezésünk is túlszárnyalta minden elvárásomat, egyszerűen szólva: minden hihetetlen volt. Szuper tisztaság van, nagy a szervezettség, de azért mégsem egy merev közösségbe csöppentünk. Az emberek mindenfelé jól érezték magukat. Még ha hajnali négykor is róttam Osaka utcáit, akkor is minden teli volt velük. Az emberek állandóan az utcákon vannak és buliznak... Minden nap... Ember, sok helyet megjártam már, de egyikkel sem tudnám összehasonlítani! Talán egyedül Las Vegas az egyetlen sarok a világban még, ami sosem alszik, de ezért is élek ott...

Véleményed szerint mi a siker valódi titka?

Elmondhatom mi az, ami nem vezet sehová sem. A legnagyobb kelepce, ha állandóan kifogásokat gyártasz mindenre. Az emberek gyakran mondják, hogy ezért vagy azért és itt a mondat mindig valamiféle kifogással végződik. Nem volt elég pénzük, nincs kapcsolatuk, nincs meg ez, nincs meg az... Ami nekem nincs, az tolerancia az ilyesfajta gondolkozás iránt. Ha úgy érzed, hogy ami közted és a sikered között áll az a pénz, akkor a te felelősséged, hogy előteremtsd azt. Ha a kapcsolatok, akkor a te felelősséged, hogy megépítsd ezeket a kapcsolatokat. Nagyon egyszerű: Akik sikeresek akarnak lenni, azok is lesznek. A siker egyik legfontosabb alapköve, hogy nem fogadsz el kifogásokat, főleg nem magadtól. Nem panaszkodsz és sosem adod fel. Nem számít hányszor kerülsz padlóra, állj fel és jöhet a következő kör... Olyannak kell lenned, mint egy vad oroszlán, aki sosem veszi le a pillantását az áldozatáról. Arra kell összpontosítanod, amit el szeretnél érni. Nincs kifogás az elhatározás hiányára. A siker kibaszott sok munkának és a megingathatatlan akaraterőnek az eredménye. Másik nagy igazság: „Nincs hirtelen siker!". Ez olyasmi, amire az életed minden napján odafigyelsz. Nem egyszerű, de meg tudod csinálni. Bízz bennem... Egyáltalán nem beszéltem angolul, amikor Amerikába érkeztem...

fivefingerdeathpunch-2Elég határozott véleményed van a zeneiparról. Megosztanád velünk a nézeteid?

Egészen pontosan ugyanaz a véleményem, mint a sikerről. Nincsenek kifogások!
Te vagy a felelős, hogy megtörténjen a dolog, senki más. Ha nincs elég jó felvételed a bandáddal, akkor még nem állsz készen. Természetesen ez pénzbe kerül, szóval ha úgy áll a helyzet hogy szükséged van pénzre menj és keress magadnak egy kibaszott munkát. Ez is a történet része. Túl kell nőnöd a körülményeiden, ebbe kerül... Képzeld el, ahogy a zebrák Afrikában panaszkodnának: Ha jobban figyeltem és gyorsabban futottam volna az oroszlán biztos nem kap el! Igen, de nem futottál elég gyorsan, szóval most kibaszottul döglött vagy és a kifogások marhára nem változtatják meg ezt az egyszerű tényt. Feketén fehéren, ez a dzsungel törvénye. Ez nem valami kicsipkézett próbálkozás, ez a saját életed. Vagy csinálod vagy csak panaszkodsz és lemaradsz. A végén úgyis mind meghalunk, szóval nincs sok veszteni valód, de megpróbálhatod kihozni magadból a legjobbat.
Másik dolog, hogy csomó ember sok mindenre „jogosultnak" érzi magát és azt mondják: „Tudom, hogy a bandám sikeres lesz, csak adjátok meg az esélyt...". A valóság az, hogy nem vagy jogosult erre a lehetőségre. Saját magadnak kell elérned ezt a lehetőséget. A legalkalmasabb marad életben, az még marhára nem elég, ha jó zenész vagy. Sokkal többet követel ez a szakma... Senki sem fog segíteni, ha segítségre lesz szükséged.
A kiadók csak akkor fognak csatlakozni hozzád, ha az amit csinálsz ténylegesen munka. Más szavakkal: Ha valamit a saját erődből elérsz hallani fognak rólad és felkeresnek. Nekik ez egy befektetés és természetesen arra a lóra fogadnak, amelyiknél nagyobb a valószínűsége a nyereségnek. Ha sosem hallottak rólad, az azt jelenti, hogy nem vagy elég erős ahhoz, hogy valamit saját magad véghezvigyél és ez azt is magában hordozza, hogy nekik kell minden munkát csinálniuk. Higgy nekem, nincs ehhez kedvük...
Visszatérve a fő gondolathoz elmesélem mi hogy kezdtük. Az első kiadványunk 400,000 példányban fogyott el. Ezt a cuccot a saját költségünkön teremtettük elő, nem volt a hátunk mögött kiadó, sem management. Minden egyes fillérért mi melóztunk, és hidd el szétdolgoztuk érte az agyunkat. Ketten a bandából akár még zuhogó esőben is építésen betonoztak, nagyon kemény melót teljesítve... Senkihez sem mentünk és nem könyörögtünk szerződésekért. Saját magunknak szerveztük a bulikat, és nyomtuk fel a netre a dalainkat, mindezt úgy, mintha lemezcégek sosem léteztek volna. De az emberek kapcsolatban vannak egymással és nemsokára elég Death Punch rajongó lett a csapat körül, szóval a kiadók nem nézhettek minket ölbe tett kézzel. Így szerződtettek le minket és a bónusz számukra főleg abban volt, hogy egyáltalán nem kellett fizetniük a lemez felvételeiért. Azt már mi megtettük saját magunk, szóval ők csak kiadták. Ha csak ültünk volna a babérjainkon a demónkkal a kezünkben sosem jutottunk volna el idáig...

Gyakran hallgatsz új cuccokat? Nem sokára a Shadows Fallékkal lesz közös turnétok. Az ő új lemezüket hallottad már például?

Már nagyon készülünk a turnéra, ahová a Shadows Fallt és az Otepet visszük magunkkal. Mind Otepék, mind Shadows Fallék új lemezzel fognak jelentkezni nemsokára csakúgy, mint mi is, szóval jó csomagnak néz ki ez a koncertkörút. Három banda, három új lemez... Nagy a várakozás, a jegyek marha jól fogynak. A kérdésre válaszolva: Igen mindig hallgatok új cuccokat, imádom az új inspirációt. Hozzá kell tennem elég furcsa ízlésem van. Szeretem például a Scar Symmetryt, a Demon Huntert és a Killswitch Engaget is.

ffdpTúl vagytok már pár európai fesztiválon az idei évben. Mi a véleményed: Nagy a különbség az amerikai és az európai fanok között?

Inkább azt mondanám, hogy alapvetően nagy különbség van az átlagos metál arcok és a death punch rajongók között. Már az első naptól fogva van egy elkötelezett hardcore követőtáborunk és ezekkel a srácokkal nem baszakodhatsz csak úgy. Olyanok, mint egy hadsereg, egy csoport vad farkas. Európában, Ausztráliában és még Japánban is nagyon hasonló a közönségünk. A koncertek előtt mindig azt hallod: „death punch" „death punch", és amikor vége a bulinak, mintha nyitva hagyták volna a pokol kapuit.

A világkörüli turnétok szeptemberben kezdődik. Van rá esély, hogy Magyarországot is útba ejtitek?

Egyelőre még nincs Magyar dátum a naptárban. Eddig az Egyesült Királyságot, Skandináviát és Nyugat Európát szemeltük ki. Ezek után januárban visszatérünk az USA-ba, hogy befejezzük a „Shock and Raw" turnét. Talán 2010 nyarán eljutunk felétek is. Biztos vagyok benne, hogy sok Európai fesztiválon ott leszünk majd...


Arch Enemy

A májusi dieseles Arch Enemy koncert után nehezen álltuk meg, hogy ne keressük fel a banda valamelyik tagját egy gyors bájcsevej elejéig. Nos próbálkozásunk gyümölcse - ha nem is azonnal - mostanra beérett! A csapat démoni orgánummal megáldott énekes hölgyével - Angelával - készített rövid beszélgetésünket lentebb olvashatjátok. Katt, katt, katt!

Szia Angela! Nemrég fejeztétek be egy rövid európai körutat a Mercenaryval, hogy telnek a napjaid mostanság?

Eléggé be vagyok táblázva, mintha a világ meghódításán fáradoznék. Elég jól mennek mostanság az Arch Enemy dolgai!

A turné állomásai között volt pár ország, ahol első ízben játszottatok. Számíthatunk a rövid időn belüli visszatérésetekre?

Egyelőre nem. Az EU turné decemberben folytatódik és még annyi helyen nem játszottunk... Nehezen tartjuk az iramot!

Hogyan emlékszel vissza a magyar koncertre?

Budapest? Nagyon tetszett! Az új helyek és új országok felfedezése mind nekünk, mind a rajongóknak nagyon izgalmas. Őrült egy buli volt.

082005_arch_enemy_0121Az Arch Enemyvel töltött eddigi pályafutásod során volt olyan koncert, amit külön őrzöl a szívedben?

Azalatt a nyolc év alatt, amióta az Arch Enemyvel vagyok túl sok marha jó koncertünk volt, ha akarod kiválaszthatok egyet!

Nemrég jelent meg egy „új" kiadványotok „Manifesto Of Arch Enemy" címen...

Ez csak egy válogatás CD, amit a kiadónk - a Century Media - dobott piacra. Az új anyagunk most szeptemberre várható „The Root Of All Evil" címen. Az első három Arch Enemy albumot vettük fel újra, amelyeken ugye még más felállás volt hallható.

Tervezitek már az friss lemezt?

Állandóan írunk. Ha elég sok jó ötlet összegyűlik majd beköltözünk a stúdióba ezt biztosra vehetitek!

Szeretem az Arch Enemy dalszövegekben, hogy nagyon mélyek és önkifejezőek. Általában miként állsz neki egy dalszöveg megírásának?

Leülök és úgy írom őket, mint a verseket szokás. Hallgatom a dalt előre-hátra, szavakkal megformálok egy képet majd a szavakat beleillesztem a zenébe.

archenemy1Mondanál pár szót a társaid személyiségéről?

A személyiségek egy időben nagyon komplexek és nagyon személyesek is... Nem hinném, hogy meg tudnám fogalmazni pár szóban a srácokra jellemző dolgokat. Mindannyian nagyon sokoldalúak vagyunk és ezek az oldalaink a zenénken keresztül átérnek hozzátok is. Hallgassátok a zenénket és megkapjátok a képet.

Van valami, amit az emberek állandóan megkérdeznek tőled?

Igen. „Kaphatok egy ölelést?" Csak lányokat ölelek meg.

Mi számodra a legszebb része a hivatásodnak?

A szabadság, ami vele jár. Nincs főnököm, senki sincs felettem... Kapjatok el ha tudtok, haha!

archenemyarchenemyA budapesti koncert közben megkértél valakit a nézők soraiban, hogy oltsa el a cigijét? Neked mi a véleményed a koncert közbeni cigizésről? Te cigizel?

Nem cigizek. A dohányzás rákot okoz és bántja a tüdőm, mivel asztmás vagyok. Úgy gondolom a koncert közbeni cigizés minden énekesnek brutális élményt jelent. Gyakorlatilag koncentrált mérget lélegzünk be, miközben éneklünk... Azért kértem meg a srácot, hogy oltsa el a cigijét, mert pont az arcomba fújta a füstöt. Ez általában ziláláshoz és fuldokláshoz vezet az én esetemben.

Van valamiféle életfilozófiád?

Harcolj az álmaidért, hogy azok valóra válhassanak. Ellenkező esetben félredobod az egyetlen életedet amid van.

Szeretsz utazni? Melyik országba utaznál vissza csak úgy heccből?

Japán például gyönyörű! Úgy néz ki idén a Maldív-szigeteken is fellépünk majd egy fesztiválon. Oda egészen biztosan visszamennék, haha!

Mire számíthatunk tőletek a jövőben?

Heavy metál világuralomra.

Üzensz valamit az olvasóknak?

Hallgassatok sok metált! Így tovább!!!

Címkék: zene interjú core deathmetal

Szólj hozzá!

Turkáló - IWABO

Rottenfield 2009.08.25. 13:12

Idén már volt szerencsénk beszámolni egy ízben a louisianai grind-, deathcore formáció - még 2007-ben piacra dobott - bemutatkozó kislemezéről. Annak az írásnak a befejezésénél nagy reményekkel vártam a nyári friss lemezdömpinget, hisz többek között ekkorra lett beígérve az első medvegyömöszölő korong is. Bárcsak minden - hasonlóan nagyon áhított - CD fele ilyen durván jól sülne, akkor sosem kéne gondolkozni, mit szeretnék pörgetni a lejátszómban.

Álljunk meg egy pillanatra és nézzük meg kik is alkotják ezt a kellőképpen őrült, ugyanakkor meglehetősen friss zenei vénával megáldott formációt. A mikrofon mögött egy fiatal hölgyet - igen, ő az aki ordibál -, Krysta Cameront tisztelhetjük. A gitárokon Steven Bradley és Mim Cameron csiszolja a pengetőket, míg a röfögős ritmusokért Dave felelős. A dobokon Mike hozza a rafkós breakdownokat, míg az effektekért és a billentyűkért Daniel Andrews felelős.
A bemutatkozó Ep és az It's All Happening megjelenése között eltelt két év alatt, a medvék által tolt muzsika experimentál jellege egyértelműen erősödést mutat. Azt is megállapíthatjuk, hogy ezeknek a fiatal zenészeknek már két éve elmentek otthonról - vagy ami még valószínűbb, már jóval az előtt -, de ha lehet, akkor ezúttal még távolabb költözött ép eszük. Leginkább tanyára... Itt olyan elemek használatára kell gondolni, mint a ló nyerítés vagy az idiótánál idiótább, pattogós effektek.
Nos, így az írás végén azt hiszem nincs más dolgom hátra, mint hogy levonjam a konzekvenciát: A IWABO első nagylemeze tényleg birkózásra kényszeríti az embert, de ennek a „csatának" minden pillanata emlékezetes. Úgy hiszem novemberben irány Bécs...

Címkék: zene underground core turkáló deathcore gindcore

Szólj hozzá!

Turkáló - C.O.F.

Rottenfield 2009.07.18. 22:15


https://www.youtube.com/watch?v=8Pd_etVZRC0

Szólj hozzá!

Talaplávalók plusz egyéb nyalánkságok

Rottenfield 2009.07.16. 08:25

Hail to All!

Előljáróban kezdeném azzal, hogy a mai napi dalcsokrot Barbinak küldeném sok szeretettel szülinapja alkalmából! Mindenféle mellébeszélés nélkül következzék két vadiúj Five Finger Death Punch nóta ("Bulletproof", "Hard To See")és egy Hardcore Superstar klip. Isten éltessen ^^ !

***

Más: Lehet kevesen tudjátok, de amelett, hogy itt piszkolom össze a képernyőket szoktam zenélni is. Nos úgy alakult, hogy júli 31.-én fellépünk a Desperados klubban, az Astoriánál. Hétvége magasságában várható tűlünk egy szám a myspaces oldalra, de azt majd külön belinkelem, szal egyelőre nem fárasztalak titeket üres honlapokkal. A lényeg, hogy ha tudtok gyertek! A sört közepes áron mérik és a beugró olcsó, ha nem is ZP-s szinten. Ja amúgy metálkóóóóórról lenne szó, bár mi legnagyobb ichletőnknek Mozartot tartjuk (és ez most nem egy olcsó poén volt ^^ !) ...
Na erről akkor majd még később (is) !

Címkék: zene core talpalávaló

1 komment

Turkáló - Endstille

Rottenfield 2009.07.09. 14:24

Ti mit vártok egy lemeztől abban az esetben, ha csak a következő információk állnak előzetesként rendelkezésetekre: A cucc címe „csábítót" jelent. Német bandáról van szó, akiktől közel sem áll távol a második világháború feelingje (pillantsatok kapásból a borítóra). Utolsóként pedig, black metálról van szó. Én első körben politikai ideológiákkal megfűszerezett húsdarálást vagy legalább is a háború, gyilkolás stb. dicsőítését vártam a cucctól, majd eme teóriámat átértékelve lecsupaszítottam elvárásaimat a „szomszédszivató, zajos zenék" csoportjára. Az igazság - úgy érzem - valahol a két kategória között döglődik félúton.

A szövegek nem igen koncentrálódnak egy téma köré - mint például a háború - és ahogy azt több biográfiában is írják, a zenészek saját véleményét tükrözik az élet egyes területeiről (amúgy ez a megfogalmazás szerintem felesleges és valahol magától is értetődő). A bevezetőben említett „húsdarálás" sem jellemzi teljes egészében a cuccot, bár vannak igazán szép „tukatukás" pillanatok, hisz ezek nélkül milyen lenne már egy germán balck metál album!? Valószínűleg, olyan mint a húsleves hús nélkül... A „szomszédidegesítő" jelzőt is túlzás lenne rásütni erre a CD-re, hisz azok számára, akik nyitott füllel viseltetnek eme műfaj nyújtotta sötét gyönyörök iránt szolgáltathat pár kellemes pillanatot ez a korong is. Alapvetően itt a következő számokra gondolok: „Hate me.. God?", „Symptoms", „Dead" vagy akár említhetném a részben címadó „Endstille (Verführer)" alkotást is.

A csapatról nagy vonalakban annyit kell tudni, hogy 2000 óta kínozzák már világ black metál rajongói rétegét. A Verführer a hatodik stúdiólemezük és eddig olyan bandák mellett mutatták meg magukat, mint például a svéd Dark Funeral. Idén a Wacken Open Air-en is el lehet őket majd csípni.

Mindent összevetve leginkább egy középkategóriás black lemeznek tudnám aposztrofálni a Verführert, amiben bár sok ötlet kovácsolódik össze számokká, a zsenialitás még hiányzik a komponensek közül. Élőben azért megnézném...!

Myspace

Címkék: zene music blackmetal turkáló

Szólj hozzá!

Manowar - Thunder in the Sky (EP)

Angel Ripper 2009.07.06. 15:54

A világ leghangosabb zenekara, a metál hősei ismét eljöttek közénk egy új, kétlemezes (!) EP-vel, hogy lezúzzák a puhányokat és kivégezzék a dobhártyákat, majd diadalmámortól megrészegülve hűséges harcosaikkal bevonuljanak a Valhalla Csarnokába! Természetesen a Manowarról van szó.

Mint mondtam, a Thunder in the Sky kétlemezes, az első felén hat nóta található. A nyitó és egyben címadó szám lehengerlő felvezetés, avagy hogy stílusos legyek mennydörgő, kiválóan ráhangol a lemezre. Ezután következik a Let the Gods Decide, személyes kedvencem, iszonyatosan erőteljes és zúzós (szigorúan max. hangerőn, ha még nem említettem volna, ez minden dalra igaz persze), nincs az az igaz Manowar-fan, aki erre ne indulna be! Egy kis lazítás következik, hogy pihentessük hallóidegeinket, méghozzá a Father című szám. Ez egy gyönyörű szép, szinte könnyfakasztó ballada (ami tőlük szokatlan), ami egy fiúról szól, ki csak azután értette meg, hogy apja mindig jót akart neki, miután az meghalt, és már túl késő, hogy elmondja. Aki ezt a sajnálatos élményt megtapasztalta, átélte, az különösen át tudja érezni a nótát… Két korábbi szám alternatív verziója következik ezután, a tavaly single-ben kiadott Die With Honor és a minden Manowar-koncerten kihagyhatatlan The Crown and the Ring. Aki ismeri ezeket az tudja, hogy kiváló metál himnuszok, tipikus együtt éneklős, fülbemászó nóták. Végül az első rész zárótétele az ismét csak rendkívül erőteljes God or Man, amelyet végighallgatva legfeljebb azért lehetünk csalódottak, mert itt egyelőre vége.

A második korong egy ajándék a fanoknak szerte a világon (warriors of the world, tudod ;)), ugyanis a Father című szám található meg rajta tizenöt nyelven felénekelve! Ezek között természetesen van német, olasz, továbbá görög, spanyol, norvég, portugál, bolgár és még lehetne sorolni. Ami a lényeg nekünk, hogy Eric Adams magyarul is felénekelte, még hozzá nem is rosszul! Bár persze, egy anyanyelvi beszélőnek kicsit furcsán hangzik, de ahhoz képest remekül megoldotta, és a fordító (Döme Bernadett) is jó munkát végzett. A többi verzióról nem tudok ilyen véleményt mondani, de a visszajelzések szerint azok is jól sikerültek. Azt hiszem ezt nem kell tovább kommentálni, sok nagyképű banda, akik keverik mondjuk Budapestet Bukaresttel példát vehetne erről a gesztusról, hisz ők gyakran elfelejtik azt, ami a Manowarnak természetes, hogy a rajongók nélkül sehol nem lennének. Egyszóval maximális tisztelet!

Aki esetleg a legutóbbi Gods of War konceptlemez miatt elpártolt a Manowartól (mert nem elég metálos), azoknak is ajánlanám ezt az anyagot. Nem marad más hátra, mint hogy kivárjuk az idén megjelenő legújabb nagylemezüket, de addig is, itt van a Thunder in the Sky.

Hail to the Kings!

https://www.youtube.com/watch?v=-kFIPdbejhI

Címkék: zene cd music metal manowar heavymetal

Szólj hozzá!

Interjú - John Petrucci (Dream Theater)

Rottenfield 2009.07.04. 13:09

A legendás progresszív metál alakulat a héten Budapestre is beugrott, hogy a magyar Dream fanok között is népszerűsítse új - „Black Clouds & Silver Linings" névre elkeresztelt - lemezét. A koncert előtt két órával sikerült elkapnom a banda egyik alapító tagját, John Petruccit egy negyed órás csevegésre. A feltűnően jó kedvű John fülig érő mosollyal válaszolt minden kérdésre.

Szia John! Immár sokadik alkalommal jártok Budapesten. Miként emlékszel vissza az előző bulikra?

Csupa jó élményem van az itteni koncertekről. A közönség jó hangos, velünk együtt énekelnek a buli alatt és a legutóbbi koncertünkön is teli volt az a csarnok, ahol játszottunk (PeCsa, a szerk.). Összességében azt mondhatom, hogy ez egy nagyszerű hely, ahol szeretünk zenélni.
Ez a mostani helyszín jóval nagyobb a Petőfi Csarnoknál, ahol legutóbb játszottatok. Szerinted sikerül megtöltenetek a placcot ?
Nagyon-nagyon remélem, hisz különben üres marad, haha!
 
Pár napja jelent meg az új lemezetek...Mik az eddigi visszajelzések?

Pont ma jutott a tudomásunkra, hogy az amerikai Billboard listán hatodik helyen debütáltunk, ami az eddigi legeredményesebb Dream Theater lemezbemutatkozásnak számít. Szóval nyugodtan mondhatom, hogy mindannyian nagyon izgatottak vagyunk!

Mondanál pár dolgot az új albummal kapcsolatban azoknak, akiknek még nem volt hozzá szerencséje?

New Yorkban vettük fel a cuccot egy Avatar nevű helyen. Ugyanitt vettük fel két évvel ezelőtt a Systematic Chaos lemezünket is. Újra Paul Northfield segített a felvételek folyamán és ő felel a keverésért is. Ha ismered Paul munkáját - például a Rushhal -, akkor vágod milyen durva dolgokat készít. Mike és jómagam töltöttük be a produceri szerepet... A lemezen hat nóta található, ezekből négy igazán hosszú, epikus hangvételű alkotás. Amúgy készült egy speckó verziója is lemeznek, amin jó pár extrát megtalálhattok, például egy Rainbow (Stargazer, a szerk.) feldolgozást is.

Mi inspirált benneteket ezúttal az új dalok írása közben? Van valamiféle koncepció, ami összekapcsolja a számokat?

Igazból nincs. Nem gondolkoztunk egyetlen egy koncepcióban sem. Nálunk már sokszor az is elég inspirációnak számít, ha összeülhetünk zenélni. Mindenki eléggé otthon van a saját hangszerének fortélyaiban, így elég sok ötletünk van. Elég könnyen tudunk együtt melózni!

Ha egy olyan idegennek kéne elmagyaráznod milyen zenét is játszol, aki nem nagyon van otthon a jelenkori metál/rock zenei világban mit mondanál?

Számomra a zenénk a hetvenes évek progresszív csapatainak kombinációját jelenti, mint például a Yes vagy a Genesis, de ugyanakkor sokban hatott ránk a Metallica és az Iron Maiden is. Szóval így próbálnám elmondani neki: mintha a Metallicát és a Yest egybegyúrnád, na pontosan olyan a Dream Theater.
petrucci1
A main kívül hátra van még pár európai dátum, de utána Észak Amerika felé veszitek az irányt, egy nagyobb utazó show keretén belül...

Igen-igen, az egy tejesen más jellegű dolog lesz. Négy banda lesz összezárva ebben a Progressive Nation elnevezésű turnén. Főleg kinti helyszíneken és színházakban lépünk majd fel. Bár a mi nevünk is elég nagy betűkkel van szedve a plakátokon, ezúttal kicsit kevesebbet fogunk játszani a megszokottnál - körülbelül másfél órát -, hisz lesz még mellettünk három másik zenekar.

Mit gondolsz, nagy különbség van az amerikai és az európai fanok között?

Én úgy látom, hogy az európai rajongók a kontinens egyes részeitől függően változnak sok téren. Úgy is mondhatnám, hogy vannak képzetbeli határok, amik elválasztják őket egymástól.

Mondanál néhány ilyen határt?

Persze. Ott van például Portugália, Spanyolország és Olaszország, ahol a srácok tiszta őrültek és iszonyat hangosan énekelnek. Visszatérve az eredeti kérdésedre, az amerikai rajongókkal is  nagyon jól elvagyunk, csak ők nem vesztik el annyira fejüket, mint ti itt Európában.

Mi a véleményed az vendégeitekről? Hogy tetszik Cynicék zenéje?
Sajnos nem tudok róluk valami sokat. A tegnapi nap folyamán belehallgattam a buli előtti próbájukba és tetszett, amit hallottam. Sajnos egyetlen lemezük sincs meg. Tegnap találkoztam a srácokkal, rendes arcoknak tűnnek.
Mit jelent a számodra a „progresszív" magam, mint fogalom?
Olyan bandákkal azonosítom ezt a terminust, mint a Yes vagy a Rush. Minden lehetséges. Bármilyen stílust összekeverhetsz, a daloknak nem kell feltétlen két perceseknek lenniük, lehetnek húsz percesek is. Bármit szeretnél tenni, azt megteheted. Szerintem ez a progresszív.
dtHogy képzeljük el zenerajongók John Petruccit, mint átlagembert?
Házas vagyok, van három gyermekem szóval leginkább velük töltöm a szabadidőmet. Amikor van egy kis nyugtom szívesen foglalkozok testépítéssel.
Mióta nyüvöd a húrokat?
Tizenkét éves korom óta gitározok... Most leszek negyven kettő, szóval már harminc éve űzöm az ipart, haha!
Mit várhatunk tőletek ma este?
A mai program leginkább egy szép mixtúrára fog hasonlítani. Szeretnénk eljátszani pár új nótát is. Körülbelül két órásra tervezzük a bulit. Már beszéltük, hogy ez egy új helyszín, remélhetőleg több ember is lesz, mint a legutóbbi alkalommal...remélem mókás lesz!
John, köszi szépen a válaszokat! Hozzátennél még valamit így a végén?

Nagyon jó érzés, hogy egészen New Yorkból jövünk ide és ilyen nagyszerű arcokkal ismerkedhetünk meg, mint a magyar rajongók. Elég hihetetlen ha belegondolsz, hogy én és John már középiskola óta ismerjük egymást és ki gondolta volna, hogy egyszer itt leszünk nálatok...

 

Címkék: zene interjú metal progressive

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása