UnderView

Ti mit vártok egy lemeztől abban az esetben, ha csak a következő információk állnak előzetesként rendelkezésetekre: A cucc címe „csábítót" jelent. Német bandáról van szó, akiktől közel sem áll távol a második világháború feelingje (pillantsatok kapásból a borítóra). Utolsóként pedig, black metálról van szó. Én első körben politikai ideológiákkal megfűszerezett húsdarálást vagy legalább is a háború, gyilkolás stb. dicsőítését vártam a cucctól, majd eme teóriámat átértékelve lecsupaszítottam elvárásaimat a „szomszédszivató, zajos zenék" csoportjára. Az igazság - úgy érzem - valahol a két kategória között döglődik félúton.

A szövegek nem igen koncentrálódnak egy téma köré - mint például a háború - és ahogy azt több biográfiában is írják, a zenészek saját véleményét tükrözik az élet egyes területeiről (amúgy ez a megfogalmazás szerintem felesleges és valahol magától is értetődő). A bevezetőben említett „húsdarálás" sem jellemzi teljes egészében a cuccot, bár vannak igazán szép „tukatukás" pillanatok, hisz ezek nélkül milyen lenne már egy germán balck metál album!? Valószínűleg, olyan mint a húsleves hús nélkül... A „szomszédidegesítő" jelzőt is túlzás lenne rásütni erre a CD-re, hisz azok számára, akik nyitott füllel viseltetnek eme műfaj nyújtotta sötét gyönyörök iránt szolgáltathat pár kellemes pillanatot ez a korong is. Alapvetően itt a következő számokra gondolok: „Hate me.. God?", „Symptoms", „Dead" vagy akár említhetném a részben címadó „Endstille (Verführer)" alkotást is.

A csapatról nagy vonalakban annyit kell tudni, hogy 2000 óta kínozzák már világ black metál rajongói rétegét. A Verführer a hatodik stúdiólemezük és eddig olyan bandák mellett mutatták meg magukat, mint például a svéd Dark Funeral. Idén a Wacken Open Air-en is el lehet őket majd csípni.

Mindent összevetve leginkább egy középkategóriás black lemeznek tudnám aposztrofálni a Verführert, amiben bár sok ötlet kovácsolódik össze számokká, a zsenialitás még hiányzik a komponensek közül. Élőben azért megnézném...!

Myspace