UnderView

A legtöbb deathcore brigád zenéjére felettébb idióta nevük révén sikerül rátalálnom. Amikor az egyik fórumon megpillantottam a mexikói srácok bandájának nevét egyből tudtam, még egy "gyöngyszemmel" gyarapodik deathcore gyűjteményem. Sajnos ingyenesen letölhető forrást nem találtam a neten, viszont itt a csapat myspaces oldala, akik pedig ismerik a metalarea nevű fórumot errefelé kutakodjanak.

A post-hardcore/noisecore csapat e hét kedden zúzott Budapesten a Dürer kertben, olyan fantasztikus bandák társaságában, mint a Burst, Medeia vagy a Bison B.C. Most ti is belehallgathattok a banda egyik régebbi számába, ha ide kattintotok. Következzék tehát a The Long Road To Nha Trang!!!

Ezúttal egy fiatal skót formációt sikerült interjúzásra csábítanunk, akiket többek között tavaly kijött debütáló lemezükről, az A Ghost Among Us-ról is kifaggattunk. Kérdéseinkre Dave és Tain válaszolt. Aki nem ismerné a Dana Walker által játszott modern metál muzsikát, ide kattintva lecsekkolhatja a zenekar myspaces honlapján. Katt!

Hali! Így mindjárt a beszélgetés elején mondanátok pár szót a bandáról azoknak, akik nem ismernek titeket?

Mondanátok pár szót a szövegekről?

Mégis hogy képzeljünk el egy jó hangulatú Dana Walker koncertet?

Alohá!
A mai Turkáló rovatban három bivalyerős produkciót van szerencsénk a figyelmetekbe ajánlani. Két amerikai és egy európai brigádról van egészen pontosan szó, bár azt azért hozzá kell tennem, hogy a 5FDP zenéjét egy honfitársunk (Zoltan Bathory) írta, aki révén ez a muzsik talán nem is annyira tengerentúli, mint várnánk. Mindegy is, elég a süketelésből...:

Five Finger Death Punch - The Way Of The Fist (2007)

Nem szeretném a 5FDP zenéjét semmiféle kategóriába besuvasztani, ahhoz túl jó ez a muzsika. Ha mindenféle képen igényeltek valami stílusleírást, elégedjetek meg a „modern metál” kifejezéssel. Olyan zene ez, ahol bivalyerős énektémák találkoznak a fülbemászó groovoe-okkal és a sötét, vaskos, dübörgő hangzással. Nincs matek, csak sok fülbemászó melódia és ennél nem is kérhetnénk többet! Zoltan Bathory olyan zenével tette ezt a műfajt gazdagabbá, ami nem csak simán gyomorszájon vág, hanem még jól a földbe is tapos minket, miközben arra gondolunk: „Még! Még! MÉG!”
Megfülelésre ajánlott nóták: Igazából bármelyik, de ha választani kell, akkor: Salvation, The Bleeding, Hate Me
7/7

Light This City - Stormchaser (2008)

Volt szerencsém Lauráék előző korongjáról is írni már itt a blogon, viszont úgy gondolom a csapat utolsó - búcsúzó - anyaga is megér pár idefirkantott sort. Nem vagyunk temetésen, de azért mégis nehéz összefüggő mondatokban nyilatkozni egy ilyen pazar lemezről úgy, hogy közben arra gondol az ember: "MIÉÉÉÉRT?" Pedig tudjuk a választ és el is kell fogadnunk... Maradjunk most tehát egy pár szavas jellemzésnél: Fénysebességgel száguldó metálcore himuszok egy csokorba - vagy ha úgy jobban tetszik, korongra - összegyűjtve. Számomra ezt jelenti a Stormchaser!
Megfülelésre ajánlott nóták: Beginning With Release, Wake Me At Sunset, Sand And Snow
7/7

Sonic Syndicate - Only Inhuman (2007)

Ha már olyan sok szó esett amúgy is - a hét folyamán - a bandáról, itt egy kis étvágygerjesztő azok számára, akik nem ismernék a bandát. Véleményem szerint a svédek eddig megjelent három lemeze (sorrendben: Eden Fire, Only Inhuman, Love And Other Disasters) közül ezzel érdemes elkezdeni a megismerkedést. Nem annyira "nyers", mint az Eden Fire, de nem is annyira "tunya", mint a LAOD. Nemigazán van olyan dal a korongon, amire rásüthetnénk a jelzőt, hogy "uncsi". Tegyetek vele egy próbát!
Megfülelésre ajánlott nóták: Denied, Enclave, Psychic Suicide, Aftermath, stb...
7/7 

Hali!
Sajnos elég strapás ez a hetem is, így alig-alig jut időm irogatni ide, viszont sikerült elkövetni egy írást a minap, ami beleillik eheti profilunkba, amit simán el is nevezhetnénk Sonic Syndicate hétnek, haha!
Egészen pontosan két írásról lenne szó: Az első a múltkori koncert beszámolója, a második pedig egy rövid pályakép. Mindkét cikket a zenemagazin.com-nak írtam, de hogy ti se unatkozzatok csekkoljátok le őket ;) ! (Amúgy, ha helyesen csiripeltek a verebek, Angel Ripper kolléga elviekben holnap megörvendezetet minket valami sátáni muzsikával :D...)

Koncert
Pályakép

Halihó! Tegnap a hétvégi Sonic Syndicate koncertet képekben megörökítő linket ajánlottunk a figyelmetekbe, most pedig a csapat basszgitárosával készített interjúmmal tennénk ugyanez ;)... Sonic Syndicate \,,/

Úgy gondolom az új lemezetek legalább olyan gyilkos, mint az Only Inhuman volt a saját idejében… Elégedett vagy az eredménnyel? Van valami, amit mai fejjel másként csinálnál?

Vannak zenei példaképeid? Olyan zenészek, akiket az átlagosnál jobban tisztelsz...

Alohá!

Elég sok dolgom van mostanság, így nem jut sajnos időm írni ide, viszont ezúttal szeretnék a figyelmetekbe ajánlani pár képet, a "gótikus farsangi" Sonic Syndicate koncertről. Katt ide! Aki nem ismerné a svédek zenéjét ne pironkodjon, hanem sürgősen töltse be ezt kilóméterekről látható űrt és kattintson ide! ( (L) Karin Axelsson (L) haha!!! )

Hali!
A mai nap a death/black metálosoknak szeretnénk kedveskedni egy klasszikus "balladával". Az előadó a hírhedt Hypocrisy, akiket a mostanában Pain nevű zenekarával is nyomuló Peter Tägtgren írányít.
Másik fontos hír, hogy a minap sikerült interjút lebeszléni Angela Gossow-val, az Arch Enemy rekedtorkú istencsászárnőjével! Hang on ;) !

Egyszer minden jónak vége szakad, szokták mondani. A zenében sincs ez sajnos másként. A tavalyi évben - hat év és négy lemez után - feloszlott a melodikus death metál/metalcore színtér egyik üde színfoltja, a Light This City. A csapat énekes hölgyével, Laura Nichollal sikerült beszélgetnünk a napokban.

Szia Laura! Hol és mikor születtél?

Mondanál pár szót a jövőbéli terveidről? Ha jól informáltak egy új punk bandában láthatunk viszont énekelni?

A mai napon egy igazi különlegességet szeretnék megosztani veletek, bár jelen esetben inkább éji talpalávalónak nevezném a Sopor Aeternus-tól a The Goat című számot. A frankfurti Anna-Varney nevével fémjelzett darkwave/neofolk muzsikát azonban nem ajánlanám depressziósoknak és lelkibetegeknek, mert ez még a szokásos gothic zenéknél is sokkal kiábrándultabb, lelkibeteg hangulatot áraszt!

Mától új rovat indul itt a blogon, a Kövületek, amelyben olyan klasszikusokat fogunk bemutatni, amelyek minden rétegzene és underground iránt érdeklődőknek afféle alapművek (legalábbis azok kellenének, hogy legyenek). És e rovatnak nem is lehetne méltóbb indítása, mint a svájci extrém metal legenda, a Celtic Frost nagy visszatérő albumának, a 2006-os Monotheist-nek a bemutatása, bár az azóta sajnos újra felbomlott csapat (R.I.P.) bármelyik albumáról lehetne írni (a Cold Lake kivételével).

A zenekar elődje az 1982-ben alapított thrash/black metal zenét játszó Hellhammer (mely szintén kultzenekar, nem összekeverendő a híres dobossal), amelynek 1984-es feloszlása után alapította meg a Celtic Frost-ot Thomas Gabriel Fischer (Tom G. Warrior) gitáros és Martin Eric Ain bőgős. Ezzel kezdődött el a leginkább extrém avantgárd metálként aposztrofált zenekar első korszaka, mely 1993-ig tartott, és számos későbbi black, death, doom és gothic metal bandára nagy hatással volt. Ekkoriban sokan megfordultak a zenekar háza táján, a dobosok közül legjelentősebb talán Reed St. Mark. Legendás kiadványokkal, a Morbid Tales és Emperor’s Return EP-kkel, valamint To Mega Therion és Into The Pandemonium nagylemezekkel megalapított hírnevét azonban az 1988-as, glam-et meglovagló Cold Lake albummal a zenekar tönkretette, számos rajongó elfordult tőlük, és azt már az alapokhoz visszatérni kívánó 1990-es Vanity/Nemesis albummal sem tudták helyrehozni, így három évre rá a Frost feloszlott.

A zenekart tehát mindenki eltemette, ám sokak meglepetésére az új évezred elején megtörtént az, amire senki nem számított: Fischer és Ain újra összeálltak, felvettek egy dobost (Franco Sesa) és egy gitárost (Erol Unala), és újra megalapították a Celtic Frostot! Mint említettem a bevezetőben, a csapat azóta sajnos ismét feloszlott (Tom Warrior jelenleg a Triptykon nevű zenekarában alkot, amely ígéretéhez híven az (új) Celtic Frost folytatása lesz), ám 2006-ban kiadták a cikkünk tárgyát is képező nagy visszatérő albumot, a Monotheist-et.

Hogy hogyan sikerült a visszatérés? Sokan sokmindenre számítottak, de hogy ennyire jó lesz és ekkorát fog ütni, arra talán kevesen! Ugyan már ez sem volt teljesen a régi CF, hisz az album stílusa sokkal inkább gótikus/doom metal, ám az biztos, hogy abban a legjobb. Az első két tétel, a Progeny és a Ground fenyegető, döngölő páros, súlyos riffekkel, amelyek megadják az alaphangulatot. Ezután következik az A Dying God Coming Into Human Flesh, amelyen inkább Martin Eric Ain éneke dominál, ellentétben a többi számmal, ahol Warrior baljós, sokszor kiábrándult és végtelenül szomorú kántálása adja meg leginkább az atmoszférát. Ez egy lassan hömpölygő, monoton, nyugodtnak tetsző, ám a közepe- és vége táján elemi erővel kitörő tétel, az album egyik legjobb alkotása, nem véletlenül készült ehhez videoklip! Ezt a Drown In Ashes követi, amely szintén lassabb, tiszta, szép női ének és a már említett, vele ellentétet képező kántálás vokálkettőse határozza meg a szám hangulatát. Az Os Abysmi Vel Daath („Csak a Halál biztos”, ezt Aleister Crowley-tól kölcsönözte az okkult iránt rajongó Fischer) újabb fenyegető, lassan hömpölygő nóta, számomra az album fénypontja a szám körülbelül közepénél lévő ambient-szerű betét miatt. Mintha csak a Drown In Ashes folytatása lenne, következik a még talán ennél is kiábrándultabb Obscured, amelyben ismét megjelenik a női ének, majd a földdöngető riffekkel operáló, rövidebb Domain Of Decay. Az Ain Elohim ismét az album egyik fénypontja,  hosszú, ütős, súlyos tétel, amely szerintem a végén éri el csúcspontját. És el is érkeztünk az albumot záró monumentális műhöz (Tryptich), mely három tételre van bontva:  az első az istenkáromló Totengott, amely azonban csak felvezetés a majd negyedórás, zseniális Synanoga Satanae nevű második részhez, melyben valósággal megelevenedik a Gonosz, és eljő az Apokalipszis, mely után semmi nem marad többé a Világmindenségben... Végül a záró tétel az instrumentális Winter/Requiem, mely egy gyönyörű 4 perces zene, ám mégis baljós hangulatot áraszt, és bár a hallószerveket megnyugtatja, a lelket nem...

Egy szóval, az album minden tekintetben megfelelt a régi rajongók általi elvárásnak, sőt, a több mint 1 órás Monotheist messze túlteljesített minden képzeleten. Ez egy kikerülhetetlen alapmű, olyan súlyos, fenyegető zene, amelyhez képest a legtöbb black metal anyag csak egyszerű nevetséges bohóckodás. Csakis az elejétől a végéig, fülhallgatóval ajánlott, hisz úgy elevenedik meg csak előttünk ez a végtelenül depresszív, sötét és kietlen látomás, ha az elsőtől az utolsó másodpercig, megszakítás nélkül hallgatjuk meg.

Hail! A legutóbbi beajánlott német Fall Of Serenity után, most megint egy germán formációt szeretnénk a becses figyelmetekbe ajánlani. Fall Of A Season - Forever Carved . Ha a zenekar myspacére vagytok inkább kíváncsiak, akkor katt ide!

Mai rovatunkat egy hírrel vezetnénk fel: A minap reggelizés közbén úgy hozta a sors, hogy a magyar MTV-t volt "szerencsém" bambulni. Éppen az a műsor futott, amiben lúzer arcokat alakítanak át befutott "hírességek". És lássatok csodát, ennek az epizódnak a főhőse nem más volt, mint a nálunk is szerepelt party death metál brigád, az Attila frontembere ^^ ! Mi más is szeretett volna lenni a sárc, mint férfi modell :D! Csekkoljátok le ha tudjátok!

A Kings Worthy Mustache - Worldeater (EP, 2008)

A mai napon három deathcore brigáddal fogunk foglalkozni, ezek közül pedig a leginkább ajánlott a szóban forgó, idétlen nevű formáció. Bár zenéjükből még hiányzik a puskaporos, átütő energia, alapozásnak nem rossz a Worldeater EP. Főleg az első szám (Seven) végén lévő - a Europe Final Coundtdown-jából csórt - gitárszóló mosolyogtatja meg az embert. Ha a srácok ezt a vonalat követik, akkor fogunk még hallani róluk...
Megfülelésre ajánlott nóták: Seven
4/7

Left To Vanish - Versus The Throne (2008)

Tudtommal ez a brigád második lemeze. Az első  anyag - megmondom őszintén - annyira nem jött át, ez a második próbálkozás pedig ugyancsak átlagos a szememben. Sehol egy megfogó pillanat, vagy egy eredeti megmozdulás. Sajnos csak a "háttérzaj" kategóriába tudom besorolni ezt a korongot. Talán legközelebb...
Megfülelésre ajánlott nóták: bármelyik
3/7

Alaizabel Cray - Alaizabel Cray (EP, 2008)

Az Alaizabel Cray iskolapéldája annak, milyen az amikor egy zenekarban van spiritusz, de tök csórók. A zene kezdő bandához képest egész tűrhető, a minőség viszont elég hányadék. Remélem egy napon hallgatok valami olyan anyagot is a fiúktól, amit nem rontanak el a szegényes körülmények. Akit érdekel igyen letöltheti az EP-t, innen.
Megfülelésre ajánlott nóták: bármelyik
3/7
 

Sziasztok! Angel Ripper vagyok, és mostantól én is írogatni fogok az Underview blogra, amennyire időm engedi. Elsőként egy holland banda, a Norinian 2008-as, valamint két hazai, a Dilemma Complex 2006-os és a Morgue 2008-as demóit vetettem alá hangpróbának.

Norinian – Absent Seizure (2008)

Nos, az Encyclopaedia Metallum alapján a Norinian afféle mizantróp black metal banda, de az biztos, hogy az Absent Seizure nem egy átlagos black metal anyag, legalábbis azok számára, akik a „true” norvég színtérhez vannak szokva. Rögtön a második tételnél – Sinner – először azt hittem, véletlenül valami technot tettem be a lejátszóba, és erős ellenérzéseim voltak, de ahogy másodszor végighallgattam az anyagot, meg kell mondjam egész tűrhető! Aki valami újdonságra vágyik, adjon neki egy esélyt, de akik a true black metal hívei, messziről kerüljék el, hacsak nem akarnak infarktust kapni.

Megfülelésre ajánlott nóták: Cacotopian Masses,  Sanity’s Void
5/7

Dilemma Complex – Burn The Surface (2006)

Ha azt mondom, Kovbojok, ma már mindenkinek beugrik a Youtube által híressé lett kétfős, poénos szövegeiről ismert csapat. Azt már kevesebben tudják, hogy a két kovboj, Droszi és Fire egy melodikus death metal bandában is játszik, ahol mindketten gitárosok, ez pedig a Dilemma Complex. Eddig egyetlen demójuk jelent meg, a Burn The Surface, amelyet mindenkinek melegen tudok ajánlani. Ez az anyag rendkívül erős, mindenki, aki imádja a melodic death-re jellemző földrengető riffeket, kiváló gitárszólókat és brutális hörgést (nem beszélve a remek szövegekről, amelyek egész érthetőek), annak kihagyhatatlan!

Megfülelésre ajánlott nóták: Az összes
7/7

Morgue – Fájdalom Sötét Folyosóján (2008)

Bár a szombathelyi brutális death metalt játszó – ld. Cannibal Corpse – Morgue már 2005-ben megalakult, első demójukra mégis három évet kellett várni. Élőben már bebizonyították, hogy kiválóak, és ez után a demó után kijelenthetem, stúdióban is értik a dolgukat a srácok. Nem véletlenül emlegettem a Cannibal Corpse-ot, hisz hallgatás közben (no meg a szövegeket olvasva) egyből a new york-i legenda ugrott be, igaz, itt a klasszikus death metalos hörgés mellett a black metalból ismerős sikoltozó vokál is megjelenik, méghozzá kiváló összhangban. Egyedül talán az utolsó, címadó tétel gyengébb kicsit a többinél, de ez nem von le az értékéből, a Fájdalom Sötét Folyosóján kiváló anyag!

Megfülelésre ajánlott nóták: Káin Ébredése, Irányít Téged, Kínozz Halálra
7/7

Cannibal Corpse - Evisceration Plague (2009)

A már bőven huszas éveit taposó amerikai brigádtól valljuk meg őszintén senki sem a műfaj megújítását várja, hanem a jól megszokott bélcincálós, fejrázós, hánytatós death metált. A zenekar ennek új lemezével bőven eleget is tesz, nincs ok aggodalomra! Bár én nem értem mi a fenének kellett összeállniuk finnország - mára szinte már - elsőszámú importzenekarával, ahhoz hogy beturnézzák Európát, azért javaslom akit teheti nézzen ki hétvégén a bulira. A CC-t egyszer mindenkinek látnia kell, és nem csak az Ace Ventúra első részében ;) !
Megfülelésre ajánlott nóták: Priests of Sodom, A Cauldron of Hate
7/7

Pig Destroyer - Phantom Limb (2007)

A Pig Destroyer a grind core színtér egyik leghíresebb "fegyvere" a lágy zenéket kedvelők hallójáratai/idegei ellen. Rövid, de annál vaskosabb dalaik hallgatása közben örüljünk magunknak - mint majom a farkának -, ha csak a fejünk szakad le a helyéről. 2007-es lemezükre mára már simán ráaggatható a "klasszikus" jelző. Alapmű!
Megfülelésre ajánlott nóták: Rotten Yellow, Heathen Temple, Alexandria, Girl In The Slayer Jacket
6.5/7

Stan Marsh - Четыре Последние Вещи (EP, 2008)

Ezeknek a fehérorosz arcoknak igen jó a humorérzékük vagy legalább is jól tudnak nevet válaszatni. A South Park kéksapis főszereplőjéről elnevezett projektre még az is rásasol, aki talán nem is kamálja a core zenéket. A muzsika deathcore és metalcore igen jól eltalált keveréke. Az egyetlen zavaró tény - számomra - a tiszta ének részeknél érthetővé váló idegen nyelv csengése volt. Ennyi egzotikum azért kell az életben, tegyetek vele egy próbát!
Megfülelésre ajánlott nóták: 9000 часов
5/7

Ma sem volt időm hosszabb irományra, úgyhogy maradunk a napi nótaszolgáltatásnál ;) ! A mai napra egy germán metalcore ínyencséget szeretnénk kedves vagy éppen kedvtelen figyelmetekbe ajánlani. Röviden: Fall Of Serenity - Crossfire. Jó fejrázást meg egyebet!

Szépjóestét!

Szeretitek a disznóhúst? Én személy szerint rühellem a disznóból készül termékeket, viszont a Pig Destroyeres srácok muzsikáját nagyon csipázom. Itt egy kis ízelítő legutóbbi lemezükről. Grind Or Die!

Hail! Azt hiszem ehhez az interjúhoz nem kell túl sok felvezető, max egy kis aláfestés a banda myspaces honlapjáról. Kanadai black metál, a többit elolvashatjátok lejjebb: 

Sziasztok!

A mai napra nincs időm semmi hosszabb irománnyal frissíteni, mert rohanok fel-alá (pedig már itt van az Anatolian Wisodom inti a zsebemben ^^), ezért a köntörfalazást elhagyva fogadjátok sok szeretettel a következő deathcore dalocskát, az Angels Beneath Me-től. Ha tetszik a szám, több másikat is letölthettek illetve meghallgathattok a csapat last.fm-es oldalán. Wiedersehn!

Xenesthis - Sick of Pitch-Black (2008)

Az osztrák metalcore alakulat első szárnyrebbentése elsöprő elrővel kólintott fejbe. A két énekessel - egy férfi és egy hölgy - felálló sógorok nagyon pöpec kis anyagot dobtak össze, amivel megnyerték  tavalyi Slayer/Trivium/Mastodon gigabuli bemelegítő brigádja tiszteletbeli címét. Érdemes lecsekkolni őket, ha módotokban áll, én már a bécsi út terveit szövögetem a magam részéről...
Megfülelésre ajánlott nóták: Death Will Take Us All, Home-made Oppression, Time to Win, Upper Class Romance, Thrills
6/7
 

Demiurgo - El Primer Dia Del Mundo (2006)

Időről időre találkozok spanyol nyelvű előadókkal, bár a többség dalszövegeiből alig-alig tudok akár csak szófoszlányokat is elcsípni (köszönhetően annak, hogy ezen együttesek többsége deathcore alakulat, hehe). A Demiurgo estében ez a probléma nem áll fent, hisz az ének itt követi a dallamosabb metalcore zenék íratlan törvényét. A zenével nincs nagy baj, bár némelyik téma kicsit elcsépeltnek tűnik első megfülelésre. Nehezen emészthető anyag, főleg a nyelvezet miatt, személy szerint a negyedik számnál általában muszáj meghallgatnom valami angolt az agytekervényeim felfrissítése érdekében.
Megfülelésre ajánlott nóták: Equilibrio
4/7

Heresy Of Thieves - The Montana Complex (2008)

Átlagos deathcore zene, ami minden kliséjét és unalmas témáját egybevéve is nyújtana némi izgalmat, ha a hangzás kicsit - na jó fényévekkel - jobb lenne! Köszönhetően a dob kukahangzásának az egész produkció már az első számnál pofáraesik. Legközölebb érdemes lenne egy drágább stúdiózásbabeinvesztálni, úgy talán több eséllyel indulhatna a csapat a mai zenei versenyben, mert így ez majdnem karó.
Megfülelésre ajánlott nóták: And So The War Began, Misery
2.5/7

Kössétek fel a pipellőiteket (vagy ha úgy jobban tetszik, bakancsaitokat), mert a mai napi talpalávalót egy igen energiateljes, modern metált (ami simán belefér a metalcore kategóriába) toló zenekar szolgáltatja. Az ausztriai bandáról dióhéjban annyit érdemes tudni, hogy férfi énekesük mellett másodénekesként alkalmaznak egy igen dekoratív, sajátos orgánummal rendelkező hölgyeményt is, plusz tavaly a Slayer/Trivium/Mastodon buli bemelegítő gárdája voltak. Death will take us all számukat lecsekkolhatjátok itten.

Annak érdekében, hogy még több új muzsikával ismertethessünk meg titeket ismét friss rovattal rendelkezünk. Ezúttal hetente legalább egyszer hosszabb-rövidebb írásokban szeretnénk bemutatni nektek azokat a lemezeket, amikkel az adott héten sikerült megismerkednünk és talán a ti figyelmetekre is érdemesek lehetnek. Nem is szaporítom tovább a betűket, lássuk mi a heti termés...

Attila - The Soundtrack To A Party (2008)

Valószínűleg titeket sem hagyott hidegen, amikor először megpillantottátok ennek a fiatal amerikai deathcore csapatnak a nevét. Higgyetek nekem, a meglepetések a csomagolással még el sem kezdődtek! Az albumot indító Let's Start The Party kb úgy indul, mint minden második MTV-n szereplő afro amerikai rapper hölgyemény - aranytól és nyáltól - csöpögős nótája. Persze ezt a manapság "idillinek" számító képet hamar szétrombolják a lassan felhangosodó gitárok, de a sokk bizony egy életre nyomot hagyhat az emberben ;) ! A lemez tíz dala közül öt simán ott van a szeren, a maradék pedig - nálam - megüti a "hallgatható" mércét. Az arányokon tehát van mit még dolgozni, de az útvonal már megvan.
Megfülelésre ajánlott nóták: Let's start the party, Lemme get a newport, You looked a lot better last night, Soda in the water cup.
5.5/7

Norma Jean - The Anti-Mother (2008)

A keresztény metalcore színtér egyik legnagyobb nevét szerintem nem sokatoknak kell bemutatni. Ezt a lemezüket - személy szerint - elsőre csak nagyokat nyelve tudtam betuszkolni a hallójárataimba, aztán egyik elborult pillanatomban tettem még egy próbálkozást vele és sikerült áttörnöm a "frontvonalat". Azt mondják, ha egy csapat lemezét többször kell meghallgatni, hogy teljes mértékben átjöjjön, akkor iszonyat jóóó zenével van dolgunk. Bullshit! A Norma Jean esetében legalább is nem igaz! A The Anti-Mother nagyon pöpecül elkészített lemez, pár igen jó dallal. Meglátjuk mennyi ideig képes lekötni a figyelmünket hosszabb távon...
Megfülelésre ajánlott nóták: Birth of the anti mother, Death of the anti mother, Robots 3 Humans 0, Murphy was an optimist, Self-employed Chemist.
6/7

Light This City - Facing The Thousand (2006)

A sajnálatosan már "RIP" címkével reklámozott banda számomra az év eddigi legszebb pillanatait jelenti. Szóban forgó lemezük 2006-os évjáratú és bátran ki merem jelenteni: SZINTE hibátlan! Az album elkezdődik a névadó dallal majd befejeződik a Like Every Songs Our Last-tal. Nem lehet megunni, annak ellenére sem, hogy tömény metalcore-ról van egészen pontosan szó, ahol az "énektémákat" egy bájos, fiatal hölgyemény - Laura Nichol - hozza. Nagyon sokáig tudnék még itt áradozni erről a bandáról, de tök felesleges, csekkoljátok le!
Megfülelésre ajánlott nóták: Az összes...
7/7

About A Plane Crash - Seasons (EP, 2008)

Öt kölyök bevasalta a haját, felvették a V..s pulcsijukat, meg a hasonló márkájú cipőjüket és nekiálltak zúzós riffekre és szaggatott dobtémákra gyomorból üvöltős zenét készíteni. Az eredmény elég kétséges, bár bőven jobb egyes hazai próbálkozásoknál. Gyakorlás, gyakorlás és aztán kíváncsian várom az első nagylemezt! Szőrösszívű core zenehívők várjanak a második lemezig vagy inkább a harmadikig...
Megfülelésre ajánlott nóták: -------
2/7

Szépjóestét!

Már, már azt hittétek mára elmarad a napi zúzda mi? Én igyekszem csak a jogtanár tesz be néha :D ... Anyway, a mai napon egy keresztény(!!!) előadótól szeretnék egy dalt a figyelmetekbe ajánlani, szóval kedves fémtestvéreim kicsit forduljunk magunkba és valljuk meg a bűneinket... A Robots 3 Humans 0 névre keresztelt alkotás Norma Jean-ék tavaly megjelent, The Anti Mother című lemezén kapott helyett. Szerintem egész korrekt a CD, ha van rá lehetőségetek csekkoljátok le!!! A dalt ingyért meghallgathatjátok a last.fm-en, ha ide kattintotok!

Szépjónapot!

A mai napra egy magyar alakulat újonnan piacra dobott EP-jét szeretném a figyelmetekbe ajánlani. Egészen pontosan az A Losing Season "To Whom It May Concern" anyagáról lenne szó. Az EP-n található minden egyes dal pofátlanul fülbemászó, csekkoljátok le őket a csapat Last.fm-es vagy Myspaces oldalán. Akinek sikerült felkelteni az érdeklődését és ráér szombaton este, nézzen le a Dürer Kertbe, ahol ingyen élvezheti az ALS "disznóvágós death metálját"! A banda egyik énekesével - Medve Balázzsal - készítetett tavalyi interjúmat itt olvashatjátok el.

A tegnapi Light Is City dalhoz kapcsolódó hír: Sikerült felvennem a kapcsolatot a banda énekes hölgyével, aki kézségesen beleegyezett, hogy meginterjúvoljuk. Hang on ;) !

Kukucs!

A mai naptól kezdve új "rovattal" jelentkezünk - remélhetőleg - naponta, kétnaponta. Ezekben a bejegyzésekbe egy-egy dalt fogunk a figyelmetekbe ajánlani, amit érdemes lenne megfülelnetek. Ha lehetőség van rá igyekszünk olyan linket adni, amin le is tudjátok - LEGÁLISAN - tölteni az adott alkotást. Amennyiben ez nem lehetséges maradunk a Myspace, Last.fm, Youtube, etc megoldásoknál. Reméljük sok érdekes bandával sikerül majd összehozni titeket!

Ezen a szerdai napon egy melódikus death metál/metalcore bandától szeretnénk ajánlani egy alkotást. Egészen pontosan az amerikai Light This City-ről és a Cradle For A King című számukról lenne szó. A LTC esete két szempontból is igen érdekes. Egyrészt a csapat - az Arch Enemyhez illetve a Holy Moseshez hasonlóan - női énekessel (Laura Nichol) dolgozott, másrészt ahogy észrevehettétek az előző mondatrészben múltidőben írtam. A zenekar tavaly nyáron, utolsó és egyben negyedik lemezük felvétele közben bejelentette a feloszlást. Minden rosszban van azonban valami jó is, a 2008 november 11-én megjelent Stormchaser igen ott van a szeren ;) !
A nap dala a bandának egy előbbi lemezén (Facing The Thousand) jelent meg, amin többek között a Black Dahliás pacsirta, Trevor Strnad is vendégszerepelt. A Cradle For A King-et letölthetitek innen!

Időközben sikerült több előadóval is felvenni a kapcsolatot. Jelenleg a svéd Apostasy-val, a kanadai Anatonial Wisdommal (ez a kettő black metal) illetve két, metal illetve deathcore alakulattal - Dana Walker, Attila - fixáltunk le beszélgetést.

See You tomorrow ;) !