Max két, három perces számok, hörgős üvöltős vokál, pörgős témák, összefoglalva: semmi nehezen emészthető hozzávaló. Az előbb felsoroltakon kívül már csak a vaskos hangzást várom el egy friss Pig Destroyer lemeztől és máris istencsászárként dőlök hátra a fotelben. A gondok abban másodpercben halványodni látszanak, amint a zúzás beindul... Nos, amikor a tavaly megjelent Natashát betoltam a lejátszóba finoman szólva is mást kaptam, mint amire számítottam…Gyanús volt már az is, hogy a CD-n egyetlen egy szám kapott csak helyet, az is 37 perc 52 másodpercre van hivatalosan felcímkézve. Itt mindjárt felejtsük is el a bevezetőben említett zenei elvárásaimat, ugyanis a Natasha esetében a korlátok mérföldekkel megnyúlnak, már ha beszélhetünk egy ilyen anyag esetében korlátokról. Olyan ez a szám, mintha a Pig Destroyeres arcokat egybegyúrták volna a Neurosis, az Isis a Sun O))) plusz a Boris legénységével és ennek a sok zenei agytrösztöt felvonultató válogatottnak lenne közös kislánya Natasha.
Sok váltás, temérdek nyomasztó effekt, részenként egészen elképesztő hatású, súlytalan lebegés, néhol viszont középtempós, súlyos riffek és szaggatott dobtémák jellemzik ezt a 38 perces őrületet. Kedvenc részem a 15. perc magasságában lévő laza gitáros téma, amiről számomra Borisék Sun O)))-val készített közös - The Sinking Belle - című számuk ugrott be. Sosem hittem volna, hogy egy Pig Destroyer számról a „szívmelengető” jelzőre asszociálok majd és mégis…
Egy szó, mint száz: aki szereti az elgondolkoztató összetett muzsikát és bírja is a gyomra a hosszú nehezen emészthető témákat új kincsre bukkanhat a Natashában. Akik inkább valami kevésbé összetettre éheznek várják meg a következő korongot vagy szemezgessenek a régi nóták közül.
Ide kattintva bele tudtok hallgatni Natashába. Kellemes lebegést!
