Hali!
Vége a vizsgáknak, úgyhogy kössétek fel, következzék egy gyors frissitéses korszak..."úgylegyen"...
Ez a mai nap életem egyik legfurcsább huszon x órája volt. Szarul folytatódott csak úgy, mint már egy hete tart folyamatosan...És akkor délben - amikor az ember marhára nem számítana ilyesmire - felhívtak, hogy este jelenésem van a Budapest Sportarénában John Petruccinál, aki a Dream Theatre agytrösztje. Hát mondanom sem kell blokk...blokk...blokk... Az interjút holnap elolvashatjátok, de előtt itt egy kis ráhangolás.
Direktbe nem egy vidám, tempós nótát választottam a friss Dream T. lemezről, mert ... mert ez a nóta igazabb mondanivalóval bír, mint amiket az utóbbi időben hallottam... Még sosem küldtem senkinek itt dalt, de ezt azoknak a barátaimnak küldeném, akikre a szigorlatra rágörcsölve is számíthattam mindegy éppen mi dolguk volt... : Solo, Csongor, Star. Köszönök mindent!
Wither
