Köszi, nagyon jól esik ezt hallani! Az első dolog, amit tudnotok kell erről az EP-ről az, hogy tök egyedül készítettük. A különböző sávokat a saját stúdiónkban vettük fel a saját cuccunkkal és tudásunkkal. Miután ezzel megvoltuk egy nagyon jó barátunk - aki már szinte a banda tagja - végezte el a mixelést, a maszterizálást és a szerkesztést. Ő egyébként Vladimir, akit a Mirrothrone-ból ismerhettek. Mindezek után én elkészítettem az EP designját, szóval bátran kijelenthetjük, hogy ez egy 100%-ban saját gyártmányú kiadvány. Visszagondolva elég büszkék vagyunk a végeredményre! Ha észre is vettünk valami kis hibát, arra a következő anyagnál már figyelni fogunk. Itt elsősorban a gitárhangzásra gondolok, ami valljuk be lehetne jóval vaskosabb is. Mindenesetre nagyon sokat tanultunk a felvételek folyamán, legközelebb megmutatjuk mennyit is fejlődtünk.
 

Ahhoz képest, hogy ez az első próbálkozásunk egész jókat! Gyakorlatilag a semmiből jöttünk elő, senki sem hallott az ATYS-ről ezelőtt a kiadvány előtt. Elég nehéz úgy felkelteni valakinek az érdeklődését, hogy közben senki sem ismer téged. A Skartnak. com-nál és a Conatus Records-nál lévő barátaink nagyon jó munkát végeztek a reklámozással. Ez idáig több mint 30 kritikát kaptunk különböző webzineknél és blogoknál. Az egyik online rádió is tolta a dalainkat egy ideig és szerencsére elég sokan rendelik meg, töltik le és hallgatják az EP-t, emellett pedig viszonylag sokan csekkolják a myspaces illetve purevolumés honlapunkat. Amúgy eléggé meg vagyunk lepődve a reakciókon... Amikor felvettük az anyagot nem tudtuk mit várhatunk tőle, senki sem gondolta a bandából, hogy ilyen sok gratulációt kapunk, de még azt sem hogy ilyen sokaknak felkeltjük az érdeklődését. Sok olyan visszajelzést kapunk, ahol az emberek agyondicsérnek minket, de azért azt is hozzáteszik, van még mit dolgoznunk. Ezt tök jó hallani, mert mi is tudjuk, hogy keményen kell tepernünk, ha jobb dalokat szeretnénk letenni az asztalra. Ezek a visszajelzések igen nagy motiváló erővel hatnak ránk!
 

Nem igazán. A Fury Named Spartan nem egy koncept album. Igazából úgy írtuk meg a dalainkat, hogy közben még bőven azon vacilláltunk, hogy kellene hangoznunk... Általában, amikor elkészülünk egy dallal egy attól teljesen különbözővel kezdünk el foglalkozni. Megpróbálunk mindegyik számunkban máshogy hangzani. Elég unalmas, ha az ember harminc percen keresztül ugyanazt hallja egy CD-n. Másrészről mindannyian imádjuk a hősies dolgokat. Tudod, lovagok, útvesztők, antikvitás meg ilyesmik. Ezek a témák inspirálták a szövegeinket. A bennünk lejátszódó dolgokat szeretnénk versszerűen átadni összekeverve ezekkel a hősies cuccokkal.  Amíg nem egy politikai banda vagyunk a sok közül, addig bárhová nyúlhatunk a dalszövegeinkkel. Szerintem ezzel is egy kicsit közelebb jutunk a saját zenei világunkhoz. Természetesen nem újítottuk meg magát a stílust, de tök jó arra gondolni, hogy van egy saját hangzásvilágunk. Visszatérve a kérdésedhez, nincs semmiféle koncepció az EP egyes dalai között, de talán egy nap majd előrukkolunk valami ilyesmivel. Az ötlet nagyon érdekes, de csak akkor, ha minden szám különbözőként szólal meg.
 

Ezt most nehéz lenne megmondani... Tudod, mindegyik dalunkat szeretjük. Egyik nap azt mondhatnám neked, hogy a kedvencem az Epicurean, másnap viszont már azt, hogy An Eternal Tree aztán pedig a Betrayed Flavour és így tovább. Szerintem mindegyik számban van egy-egy király riff vagy pillanat, amit nagyon bírok. Természetesen az Epicurean nagyon jól szól, de be kell vallanom legeslegjobban a Betrayed Flavour-t szeretem élőben játszani. 
 

Nos, mivel az EP-t A Fury Named Spartan-nak neveztük el, ezért úgy éreztem, hogy fasza lenne egy spártai sisak a borítón. A háttérbe egy égő hegyi erdőt próbáltam kialakítani, úgy mintha a spártaiak jöttek volna oda, feldúlva és felégetve mindent, aztán leléptek, hogy meghódítsanak egy másik helyet. A másik részről ez a kép minket is - mint csapatot - reprezentál. Egyik nap itt lépsz fel, lezúzod a színpadot miközben nyomod a metált, majd továbbállsz máshová. Szeretjük elképzelni a velünk kapcsolatos dolgokat, így ebben az értelemben mi vagyunk a spártaiak, haha!
 

Igeeen! Órákig tudnék beszélni, de nem akarlak untatni, haha! Az ATYS-t még 2004-ben kezdtük. Mindannyiunknak megvolt a maga előző, be nem vált projektje. Nagyon szerettünk volna együtt zenélni, szóval elfelejtettük a régi bandákat és belevágtunk valami újba. Az egyetlen kivételt talán Laurent jelenti, aki még egy évig játszott a másik zenekarában. Visszatérve valami újat kezdtünk, ahol mindenki akarata és érdeklődése teret kapott, hisz majdnem mindenki más és más stílusú bandából érkezett. Julien és én punk rock-ot és még ska-punkot is játszottunk még 2001 környékén. Laurent még egy skate-punk zenekarban is játszott pár évvel azelőtt, hogy csatalakozott hozzám, Julienhez és egy ritmus gitáros barátunkhoz, Michaelhez. Azt a formációt Facing Groundnak hívták, ahol punk-hardcore-metalcore típusú muzsikát toltunk, amit igazából nem neveznék metálnak. Kicsit úgy hangzott, mint a régebbi From Autumn To Ashes anyagok. Cedric és Roan egy másik metalcore bandában játszottak, amit úgy hívtak, hogy Lasting Pain. Persze mindkettőjüknek megvoltak a maguk előző hardcore és punk stílus között projektjei. Egyszer hallottuk őket gyakorlás közben, és egyből úgy éreztük, hogy ennek a két srácnak kéne kiegészítenie a felállásunkat, miközben Michael saját dolgai miatt kilépett. Így kezdődött az ATYS. Ma már azt mondhatom, hogy négy éve játszunk együtt és tűrjük egymást, ami nem mindig könnyű, haha! Csak előre nézünk, szeretnénk még sok zenét írni és sok koncertet adni! Tényleg csak élvezetből zenélünk, de közben olyan anyagot készítünk, amire büszkék vagyunk. Igyekszünk teljes mértékben beleadni magunkat a zenébe. Ez egy általános motiváció számunkra, és pont ezért vagyunk még ma is itt.
 

Persze, van pár marha jó formáció itt felénk. Van pár barátunk, bár ők nem kifejezetten metál vagy death típusú zenét játszanak: Despise, Again'n again, Life as war, Deadline for a murder, Time for Plan B. A metal/hardcore színtérről a következő zenekarokat érdemes meghallgatnotok: Breakdown of Sanity, Promethee és természetesen a Cataract. A már emlegetett barátunk - Vladimir - projektjeit is nézzétek meg: Mirrorthrone, Weeping Birth, Unholly Matrimony. Őszintén mondom, hihetetlen mit művel a srác!
 

Nem nagyon érdekel mit mondanak az ember. Ha zenélsz mindig hallasz vissza negatív dolgokat az emberektől. Ez része a játéknak. Úgy gondolom manapság igen menő azt mondani valamire, hogy „buzis". „Látod azokat a srácokat az aranyos fekete hajú srácokat, olyan buuuuuzisak..." vagy „Láttad már ezt a bandát élőben? Nagyon buuuzisak..." és így tovább...
Ez nem más, mint istenverte emberi hülyeség. Annyi igazság van a dolog hátterében, hogy sokan azért játszanak ilyen zenét, mert a stílus eléggé megy mostanság. Így próbálnak meg előnyt kovácsolni maguknak. Megpróbálják magukat minél menőbben, divatosabban beállítani (ruhák, frizura, fekete körmök, stb...). Ez nem az a felfogás, ami jellemző lenne ránk! Azért játszunk metált vagy ha úgy jobban tetszik core zenét, mert ezt szeretjük és semmi közünk semmiféle buzis dologhoz. Még ha lenne is valamiféle kapcsolatunk egymással a bandán belül, azok megmaradnának a buli elé, haha!
 

Haver, ez egy nagyon jó kérdés! Számomra nagyon személyes a kapcsolat, annál az egyszerű oknál fogva, hogy az extrém sportok nélkül nem játszanék ma az ATYS-ban. Juliennel és Cedriccel együtt deszkáztunk még fiatalabb korunkban. Egyik nap - 1997 táján - aztán felfedeztem magamnak a svéd Millencolint. Nekem minden itt kezdődött el. Egyből beleszerettem a punk rockba és szenvedélyesen vetettem bele magam a zenélésbe. Idővel a zenei stílusom változott, meg persze manapság a punk rock színtér is eléggé kihalt. A metál, hardcore zenék léptek a punk rock helyébe.  Amikor eldöntöttem, hogy basszusozni fogok egy bandában, tudtam mindez azért van, mert felfedeztem magamnak a Millencolint. Úgy gondolom az extrém sportokat őrült arcok űznek, akik őrült zenéket is hallgatnak, természetes, hogy valamiféle kapcsolat a két dolog között. Core zenét tolni nagyon hasonlít az extrém sportok gyakorlásához, mert mindkét dolog a művészet egy nem hétköznapi formáját képviselik.
 

Reméljük sok mindenre, haha! Elsősorban az év közepén kiadunk négy új dalt. Egy split CD-n fognak szerepelni, amin pár barátunk is zenél. Ezek után írunk még négy-öt számot, hogy kiegészítsük albumhosszúságúra a repertoárt. Reméljük 2010 elejére készen leszünk. 2009-ben annyi koncertet szeretnénk lenyomni, amennyit csak tudunk, főleg itt Svájcban és ha lehet más országokban is! Nagyon jó lenne egy kelet európai (Magyarország, Lengyelország, Csehország) körutat is csinálni, hisz miért is ne, király lenne! Jelenleg itt nálunk van lehetőségünk fellépni és néha Franciaországban.
Hamarosan felveszünk egy videóklipet is! Nagyon meg szeretnénk csinálni ezt a videót, mert közülünk többen is elkötelezett filmkészítők. Természetesen megint mindent egyedül fogunk összerakni. Ez úgymond a filozófiánk: „Mindent magunktól, így sokkal jobb!" Talán a sex kivételnek számít, haha!

Először is köszi a lehetőséget! Köszönjük mindenkinek, aki időt szánt ránk és elolvasta a cikket! Szeretnénk megköszönni mindenkinek a segítségét és azoknak, aki üzeneteket küldtek nekünk vagy kommenteltek. Tényleg köszi!
Ha van kedvetek csekkoljátok le a webshopunkat a skartnak. com -on. Töltsétek le a zenénket ingyen, ha tudjátok és osszátok meg a barátaitokkal is... Reméljük találkozunk egyszer a koncerttéren. Érezzétek jól magatokat!