UnderView

Helyszín: A hat évvel ezelőtti tervekhez képest nem változott, csupán csak a hely neve alakult
át.
Jegyár: Fizettem már ennél többet is Arch Enemy koncertért, de alapvetően szerintem az „ez még belefér" kategóriába sorolható...
Beharangozás: A bulit még az év elején tűzték napirendre szóval rendesen meg lehetett volna reklámozni... Last.fm-en kaptam olyan infókat, amik szerint már áprilisban kirakhatták volna a szervezők a „Sold Out" táblácskát, pedig még a helyszínen is lehetett jegyet venni. Erről ennyit...

A kiírt kapunyitás előtt körülbelül egy fertályórával érhettem a Diesel - még - csukott ajtói elé. Ekkor még elég kevesen lézengtek a kétlépcsős feljárat környékén és ez egészen hétig mit sem változott. Mivel szülinapomra leptem meg magam a jeggyel kaptam is az alkalmon és megfogadtam, hogy ha kell akkor lánccal kötöm magam a színpadhoz, de az első sorból fogom nézni ezt a bulit. Jegycsonkítás után tehát semmiféle ruhatár avagy bárpult el nem téríthetett elsődleges célomtól, a színpad jobb felétől.
Ismét várakozás következett, de mi volt ez az egy órácska ahhoz a hat évhez képest... Meg amúgy is volt ki szórakoztassa a jónépet. A klub alaphangulatát megadó DJ valami keményebb muzsikát nyomatott, miközben egy idősebb „Summer Rocks" (de régen is volt) pólót viselő pacák nagyban beállt a keverőpult elé és tolta a rock n roll-t képzeletbeli Dean gitárjával. Ezt vagy fél órán keresztül nyomta, miközben a küzdőtér fullosan kiürült körülötte, mókás volt...

A nyolc órára már a léggitáros fickó is megunta a zúzást és - szerencsére - a Mercenary legénysége is úgy döntött ideje belecsapni a húrok közé. Masszív negyven percet toltak, amibe hosszabb hangvételű dalaik közül egészen pontosan hét darab fért bele. Mivel fele annyira sem vagyok tisztában a srácok muzsikájával, mint amennyire tisztában szeretnék lenni, így kíváncsi voltam tényleg olyan jól szólnak-e a dalaik mint, ahogyan azt híresztelik róluk. Nos, így a buli végeztével igazat kell adjak a mendemondáknak, a Mercenary brigádja tényleg fülbemászó metál slágereket enged ki a kezei közül, bár én a csapat erősségét inkább a színpadi munkának tudom be elsődlegesen. Mikkel énekes szinte minden szám közben tíz emberrel pacsizott le és társain is látszott, hogy élvezik a melót. Nagyon közönségbarát, szimpatikus zenekart tisztelhettünk ismét hazánkban, akiket egyszer minden fémzene hívőnek meg kellene néznie.
A teljesség kedvéért (és mert a gitáros Jakob pont az én kezembe dobta a setlistet) itt az elhangzott számok listája abban a sorrendben ahogy elzúzták őket: Black And Hollow, Bloodsong, Soul Decision, The Endless Fall, Black & Endless Never, Execution Style, Firesoul.

A hangulat - szó szerint - egyre forróbb, a levegő pedig egyre kevesebb lett a Mercenary produkciójának végére. Ismét egy kis pihi következett - kicsivel több, mint fél óra -, aztán...

...megjelent Michael Amott vörösre festett sörénnyel a színpad jobb oldali lépcsőjén kezében a V alakú Dean gitárral, mögötte Daniel Erlandssonnal. Villany takarékra, Blood On Your Hands intrója bekapcsolva és kezdetét vette a másfél órás őrület.
Nem túlzok, hogy ennél durvább buliban még sosem voltam, vagy ha igen ilyen jól fix, hogy nem éreztem magam. A hangosítás, a fények és a setlist is pöpecül el lett találva, a zenészek pedig azt tették, amit elvártunk tőlük. Még Chris Amott is - aki két éve Bécsben igen visszafogottnak mutatkozott be a színpadon - durván bepörgött egyes daloknál. Sharlee D'Angelo valóban olyan nagydarab állat, mint azt a képek és videók alapján várni lehetett. A tagok közül talán neki mentek el leginkább otthonról, vagy csak tudta, ha Európában sört köp a nézőkre az itt bocsánatos bűn, haha! Michael Amott sajna a stage másik oldalán állt a buli nagy része alatt, csupán néha-néha jött át a jobb oldalra, de amit láttam belőle az így is frenetikus volt. Daniel Erlandsson ismét csinosított a dobszólóján, amitől ismét háromperces hidegrázást kaptam... (Nézzétek meg a cikk alján!!!) Angela Gossow pedig... ...Angela Gossow és ezzel szerintem mindent elmondtam azoknak, akik szeretik az Arch Enemy muzsikáját.

A setlist egészen pontosan így nézett ki:

Az első sorban állva láttam a Chrisnek kifüggesztett listát, amin még szerepelt a Diva Satanica is, de hogy erre a klasszikusra miért nem kerítettek sort, azon már kár rágódni. Talán egyetlen egy számot hiányoltam ebből a pazar felhozatalból, az pedig a klasszikus Enemy Within.

Teljesen kimerülten, ugyanakkor zakatoló szívvel hagytam magam mögött a Diesel Club helységeit, Chris pengetőjével a zsebemben, Arch Enemy logóval a szívemre tetoválva. "Pure Fucking Metal!!!"