HTML

UnderView

Főleg rétegzenével foglalkozó zenészeket illetve zenekarokat megszólaltató heti frissítésű blog. A cikkeink nagy része a http://zenemagazin.com nevű webzinen is megjelenik, úgyhogy ne felejtsétek azt sem csekkolni ;) !

Friss topikok

Linkblog

Napi Talpalávaló - Dream Theater

Rottenfield 2009.07.01. 22:14

Hali!

Vége a vizsgáknak, úgyhogy kössétek fel, következzék egy gyors frissitéses korszak..."úgylegyen"...

Ez a mai nap életem egyik legfurcsább huszon x órája volt. Szarul folytatódott csak úgy, mint már egy hete tart folyamatosan...És akkor délben - amikor az ember marhára nem számítana ilyesmire - felhívtak, hogy este jelenésem van a Budapest Sportarénában John Petruccinál, aki a Dream Theatre agytrösztje. Hát mondanom sem kell blokk...blokk...blokk... Az interjút holnap elolvashatjátok, de előtt itt egy kis ráhangolás.
Direktbe nem egy vidám, tempós nótát választottam a friss Dream T. lemezről, mert ... mert ez a nóta igazabb mondanivalóval bír, mint amiket az utóbbi időben hallottam... Még sosem küldtem senkinek itt dalt, de ezt azoknak a barátaimnak küldeném, akikre a szigorlatra rágörcsölve is számíthattam mindegy éppen mi dolguk volt... : Solo, Csongor, Star. Köszönök mindent!
 
Wither

Címkék: metal talpalávaló progressive

Szólj hozzá!

Turkáló - Heaven Shall Burn

Rottenfield 2009.06.26. 23:22

Nem tudom, hogy más Heaven Shall Burn rajongók hogy vannak vele, én személy szerint már akkor ráizgultam az Iconoclast folytatására, amikor az év elején felröppentek az első hírek, hogy valójában mit is fog tartalmazni ez a kiadvány. Kicsivel több, mint két óra seggmeresztés valamint pár üveg sör után, azt kell hogy mondjam méltó folytatást rakhattok a polcra, ha beruháztok erre a korongra.

A DVD két koncert képi és hanganyagát tartalmazza. Név szerint a csapat Summer Breeze fesztiválos, valamint bécsi szerepléséről van szó. Kétszer egy órányi agyzakkantó metálkodás, profin rögzítve, vaskos hangzással megfűszerezve. Mindehhez vegyétek még hozzá azt az egyedi feelinget, amit a Heaven Shall Burn képes élőben (és lemezen is) produkálni. Őszintén szólva a bécsi buli végénél kicsit magával ragadott az a fránya irigység...Jó lenne, ha ilyen koncertekért egyetlen magyar rajongónak sem kellene átlépnie a határt.

Összegezve az Iconoclast második része nem olcsó beruházás, de true Heaven Shall Burn arcoknak mindenféle kép megéri a beruházás!

Live At Summerbreeze

01. Intro
02. Endzeit
03. Counterweight
04. Profane Believers
05. Murderers Of All Murderers
06. The Only Truth
07. Forlorn Skies
08. If This Is A Man
09. The Weapon They Fear
10. Voice Of The Voiceless
11. Like A Thousand Suns
12. Black Tears
13. Behind A Wall Of Silence

Live In Vienna

01. Intro
02. Endzeit
03. Counterweight
04. Profane Believers
05. Behind A Wall Of Silence
06. Murderers Of All Murderers
07. Voice Of The Voiceless
08. The 7th Cross
09. No One Will Shed A Tear
10. The Weapon They Fear
11. Forlorn Skies
12. To Inherit The Guilt
13. If This Is A Man
14. Like A Thousand Suns
15. Of No Avail
16. Black Tears

Címkék: zene core turkáló metalcore

Szólj hozzá!

Talpalávaló - Dark Funeral

Rottenfield 2009.06.24. 11:58

Ahoy!

Vizsgák, vizsgák, vizsgák...a héten remélhetőleg végzek azt lesz időm ide is firkálni :) !

Addig is per pill két agyhalál és ugyanennyi világirodalom vizsga + nyelvtörtént szigorlat között rá kellett döbbennem, hogy mely nóták képesek tartani az ember gerincét: Atrum Regina

Címkék: zene music metal blackmetal talpalávaló

Szólj hozzá!

Turkáló - The Syncope Threshold

Rottenfield 2009.06.22. 20:22

Az utóbbi időszakot figyelembe véve elmondhatom, viszonylag kevés metalcore muzsika késztetett komolyabb után gondolásra és még kevesebben találtam izgalmas ötletek. A The Syncope Threshold szóban forgó lemezével jó időre sikeresen befészkelte magát az agytekervényeimbe és persze a Media Player listámra is...

Mivel is állunk szemben? Alapjait tekintve ötletes metalcore zenével a dallamosabb, élvezhető fajtából, ami nem terem minden második bokorban még az Egyesült Államokban sem. Azt is meg merem kockáztatni, hogy kevés hasonló jellegű muzsikát toló bandát hallottam az előző két évben. Ha mondjuk a Zenemagazin egy angol újság lenne, bajban lennék amennyiben a Syncopre Threshold más zenekarokkal való összehasonlítgatására szánnám el magam. Mivel azonban Magyarországon vagyunk egy név kapásból beugrik: The Idoru. Persze ne tessék eget rengető átfedésekre gondolni, leginkább az énektémák vágnak össze a két banda között. A lemez megszólalásilag plusz felépítésileg is igen pöpec megéri tehát a reá való beruházás. Még a külcsín is igen okosan lett megtervezve, mert száz százalékban visszaadja azt a felhőtlen hangulatot, amit a Tale Of The Complex Circuit hallgatása közben éreztem.
Ez a lemez a 2009-es zenefelhozatal eddigi egyik drágaköve, talán csak az teszi csiszolatlanná, hogy - nálam legalább is - nehezen érett be. Következő lépésként tessék felszörfözni a myspacere!

Címkék: zene music core turkáló metalcore

Szólj hozzá!

Turkáló - Emperor

Rottenfield 2009.06.17. 22:24

Sötét melódiák, fékevesztett reszelés, démoni sikolyok, ördögi hangulat. Mindez két CD-re és egy DVD-re égetve. Két híressé vált Emperor koncert hangzóanyagát szerezhetitek be az új cucc megvásárlásával, amik már önmagukban is felérnek egy igen pöpec „Best Of" kiadvánnyal. A különbség csak az, hogy itt a közönség moraja rendesen visszhangozni fog a szobátok falai között.

A hírhedt norvég black alakulat 1991-től tíz éven át árasztotta a jobbnál jobb anyagokat, majd itt a vége fuss el véle feloszlottak. A kétezres évek első évtizedének közepén, amikor már Immortálék is újra mozgolódtak várni lehetett, hogy Emperorék is letesznek valamit arra a bizonyos láthatatlan asztalra. Nos, 2005-ben pár fesztivál, majd egy USA turné erejéig újra összeállt a csapat. Ebben a korszakban - egészen pontosan 2006-ban - volt két piros betűs nap, amikor a norvég Inferno Fesztivált és a német Wacken Open Airt rendezték meg. A zenekar mindkét eseményen húzónévként lépett fel, a koncerteket pedig rögzítették az utókor számára.
A két buli setlistje nagyjából megegyezik és nagyrészt a csapat korai munkáira koncentrálódik, bár egy két „újabb" alkotás is helyet kapott a felhozatalban. A hangzás és az ezzel járó koncertvarázs természetesen nagyon oda lett rakva, kár hogy kicsivel nem lett változatosabb a felépítés. A képi anyagról sok ódát nem zengenék, a youtube-on mindenki megtalálja ^^ !
Dióhéjban ennyi! Zárásként Samothtól idéznék ide egy gondolatot, ami szerintem sokat elmond arról, mit tarthatunk a Live Infernóval a kezünkben: „Úgy néz ki ez lesz az utolsó szög az Emperor koporsójában." R.I.P.


CD 1 - Inferno Festival

1.    Infinity Burning (medley)
2.    Cosmic Keys to my Creations & Times
3.    Thus Spake the Nightspirit
4.    An Elegy of Icaros
5.    Curse you all Men!
6.    Wrath of the Tyrant
7.    With Strength I Burn
8.    Towards the Pantheon
9.    The Majesty of the Nightsky
10.    The Loss and Curse of Reverence
11.    In the Wordless Chamber
12.    Inno a Satana
13.    I am the Black Wizards
14.    Ye Entrancemperium
15.    Opus a Satana

CD 2 - Wacken Open Air

1.    Infinity Burning (medley)
2.    Cosmic Keys to my Creations & Times
3.    Thus Spake the Nightspirit
4.    An Elegy of Icaros
5.    Curse you all Men!
6.    With Strength I Burn
7.    Towards the Pantheon
8.    The Majesty of the Nightsky
9.    The Loss and Curse of Reverence
10.    In the Wordless Chamber
11.    I Am The Black Wizards
12.    Inno a Satana

Felállás:

Ihsahn - ének és gitár
Samoth - gitár
Trym - dobok
Secthdaemon - bass
Einar - szinti

 

Címkék: zene music blackmetal turkáló

Szólj hozzá!

Napi Talpalávaló: Emperor

Rottenfield 2009.06.16. 22:10

Szépjóestét minden errefelé vezeklő léleknek!

A mai nap számomra egy egyszerű jelzővel jellemezhető: ''sz@r''... Tegnap írtam a Gorefest feloszlásáról, ma ehhez adjatok hozzá sűrített adagban emberi hülyeséget... Nos minden rosszban van valami jó! Ma végre körbenéztem a muzsikáim között és rászántam magam eddig még felfedezetlen tájak felderítésére... Mondanom sem kell, hogy a legváratlanabb helyről jött a fejbecsapás. A norvég black legenda, az Emperor wackenes fellépését tartalmazó Live Inferno cuccba csak a megszólalás miatt hallgattam be, aztán azt vettem észre, hogy még mindig ez a lemez megy... Egyértelműen új kedvenc!!!
Tisztában vagyok vele, hogy az erre felé bóklászók többsége inkább a core muzsikákat kedveli és a black metál olyan távol van tőlük, mint Budapest New Yorktól, de úgy gondolom Emperorék zenéje a szélesebb rétegekben emszéthető black metálba tartozik. Sőt tovább megyek, idén a Golden Gods díjátadón őket választották a legtöbbeket inspiráló bandának. Végre valami új... ^^

Itt a myspace link, aztán ha van időtök a youtube-on is nézzetek szét!

Hail!

Címkék: zene music blackmetal talpalávaló

Szólj hozzá!

HÍR

Rottenfield 2009.06.15. 23:45

A mai napon a holland death metál színtér - és egyben a világ - egyik legjobb death metál formációja, a Gorefest ismét elköszönt a rajongóktól, ezúttal nagy valószínűséggel végleg. Én per pill kib***ott szomorú vagyok, szal nem nagyon találom a szavakat, úgyhogy marad a videó :( .... :
 
For The Masses   \,,/ :'(
 

Címkék: zene music deathmetal

Szólj hozzá!

Turkáló - Isis

Rottenfield 2009.06.12. 22:47

Minden műfajnak megvannak a saját öregdiákjai és ez alól a közhely alól a post hc - avagy szerintem sokkal beszédesebb nevén: noisecore - sem számít kivételnek. A stílus egyik legjobb formációjaként számon tartott Isis egyáltalán nem tartozik azon csapatok közé, akik évente dobálódznak új korongokkal. Amikor friss Isis cuccot tehetünk a lejátszóba, akkor abban az évben tuti toplistás helyezésre számíthat a zenekar az igényesebb év végi metál listákon. 2009 egy ilyen év.

Isisék zenéjéről sok kolléga oly módon nyilatkozik, mintha valami megfoghatatlan posztmodern regényt kéne a hallgatónak felkonferálni. Mindig kihangsúlyozzák az anyag sokrétűségét, a mélységét (mindkét állítás 100%-ig helytálló!) és apaszerepbe helyezkedve óva intenek minket a muzsika háttérzeneként való használatától. Hagyjuk már ezt a finomkodást! Személy szerint az Isis diszkográfiára szoktam a legjobbakat horpasztani. Mire vége az első tétel záróakkordjainak én már rég az igazak álmát alszom. Ha egyszer örökbe fogadna az OTP főmuftija vagy megnyerném a lottót fix, hogy vállalkozásként egy teázót nyitnék, ahol a sejtelmes hangulatot néha Isis és további noisecore brigádok zajával alapoznám meg.
A Wavering Radiant sok újdonságot nem tartalmaz veterán isises arcok számára. Minimum hét perc közeli dalok, laza/kemény ének, elgondolkoztató szövegek, atomtechnikás zenészek. Többszöri hallgatás után nálam ez az anyag nem volt képes felülmúlni az In The Absence Of Truth kimeríthetetlen zsenialitását, de ez ne befolyásoljon benneteket. Tegyetek egy próbát a Wavering Radianttal!
Ülök a vonaton, a fülemben „üvölt" az új Isis lemez, a táj elszáguld mellettem és több gondolatot nem tudok már a rávésni a papírra. Már csak egy kérdés motoszkál a szürkeállományomban: Kell-e ennél több metál zenén belül? A választ szerintem tudjátok...

Címkék: zene music noisecore core turkáló

Szólj hozzá!

Turkáló - Callejon

Rottenfield 2009.06.11. 18:13

Zombiecore. Igen jól látod, Zombiecore. Nyugi, én sem a legelőnyösebb ábrázatommal bambultam a képernyőre, miközben ennek a - szokatlannak egyáltalán nem nevezhető - tagnek próbáltam a veséjébe látni. A német bandával való ismerkedést - tomboló érdeklődésem kielégítése céljából - a csapat 2006-os Willkommen im Beerdigungscafé című lemezével kezdtem és két hallgatás után már rá is kattantam a Callejon feelingre. Azóta úgy rá vagyok cuppanva a germánok dallamaira, mint a szomszéd zsebcirkáló (ismertebb nevén Dugó a tacskó) gazdái bokájára.

Őrült tempók + technikás riffek + változatos énektémák + érdekes szövegvilág + rózsaszín agyhalál = Callejon. Íme a németek receptje. A Zombieactionhauptquartier kicsit bővebben kifejtve: 12 technikás metalcore himnusz atom hangzással (Nuclear Blast) dúsítva és szép, bár egy csöppnyit undorító és egyben langyos csomagolásba burkolva.
Az album egy „laza" - enyhén nyomasztó - intro után minden teketóriázás nélkül csap a lovak (vagy inkább zombik?) közé a Zombiefield iszonyatosan fogós nyitóriffjeivel. Ezt a tételt a Spiel mir das Lied vom Sterben című „romantikus" zúzás követi a szám végén egy retró szerelmes monológgal megfűszerezve. A negyedik helyen - véleményem szerint - a kiadvány legjobb nótája foglal helyet az Und Wenn Der Schnee személyében. Mindegyik szám boncolgatásával nem rabolom tovább az értékes időtöket, viszont ha van affinitásotok a témára, füleljetek bele a Phantomschmerz (ebből klip is készült) illetve a Porn From Spain című dalokba is.
Sajnos nem látok rá sok esélyt, hogy a közeljövőben Callejon koncerten ronthatnám hallásom minőségét, mindenesetre a legközelebbi bécsi bulin ott a helyem!

Címkék: zene underground metal core turkáló zombie

Szólj hozzá!

Turkáló - The Red Shore

Rottenfield 2009.06.10. 11:23

A mai tömegközlekedésben vannak bizonyos szituációk, amikből az ember csak leszállással menekülhet vagy csendes forradalmárként megpróbálja nem kimutatni előbukkanó érzelmeit. Számomra ilyenkor a fülembe zakatoló zene szolgáltatja a legerősebb habarccsal felépített mentsvárat. Kifejezetten efféle helyzetekre van pár album az mp3 kütyümön, mint például a Light This City Stromchasere vagy a Rotting Christ Theogoniája, amikhez vész esetén bármikor szívesen nyúlok. A tegnapi nap folyamán erre a listára sikeresen integráltam a Lost Versest is, történt ugyanis...

...,hogy egy furcsa figura, pont arra a villamos vagonra, azon belül is pont abba a négyes helyre vackolta be magát ahol én is volt. László - kinek nevét egy különféle rikító színekben pompázó plüss kulcstartó hirdette övtáskájára aggatva - a harminc perces út folyamán végig vakargatta magát, mindig találva új megkapirgálatlan bőrfelületet testén. Néha fel is állt, hogy megnézze az állomások listáját, de természetesen bőre polírozását eközben sem fejezte be, sőt néha egy lábra állva különböző pózokban feszített. Az ember akaratlanul is rá irányította figyelmét...
Lényeg, ami lényeg: László produkciója iszonyat röhejes volt, de egyben aggasztó is, hisz ki tudta mikor zuhan rá valakire egy nagyobb fékezés következtében. Miközben a színjáték zajlott számomra az új Red Shore lemez nyújtott erőt ahhoz, hogy figyelmem eme szerencsétlen flótásról inkább az 1-es villamos vonalán zajló rohanó pesti élet pillanatképeire irányítsam.
Mivel deathcoreról van szó talán furcsán hangzik, hogy ezt a cuccot a lebilincselő, az izgalmas és a szórakoztató jelzőkkel fogom illetni, pedig ez a baromi nagy igazság. Már a tavalyi Unconsecrated album dalai sem voltak piskóták, de ez az új korong egyszerűen zseniális. Már régebben is nagyon bírtam a Red Shoréknál alkalmazott hangzásvilágot, amit leginkább a tavalyi Carnifex album hangulatvilágához tudnék hasonlítani. Különösen a lábdobok megszólalása és a basszusgitár röfögése lopta be magát ismét szívembe. Az ének maradt a megszokott hörgős morgós brummogás, viszont még mindig megunhatatlan. Nálam egyértelműen a negyedik helyen feszítő Knives and Wolves című szám verte le a biztosítékot. A basszuskiállások és azok a riffek... Parasztosan szólva: Király!
Így az írás végére azt hiszem már csak annyit fűznék hozzá: Red Shore koncertet a Dürerbe!!!

Az előző The Red Shore korongról itt írtam még tavaly.

Címkék: zene underground core turkáló deathcore

Szólj hozzá!

Turkáló - Anaal Nathrakh

Rottenfield 2009.06.09. 10:35

Fékevesztett tempók, őrült ritmusok, nyaktörő riffek, nyomasztó hangulat, ördögi sikolyok és néhol olyan dallamos refrének, amitől az ember szó szerint maga alá csinál. Az Anaal Nathrakh két személyes legénysége olyan kiszámíthatatlanul jól műveli saját muzsikáját egy évek óta kiszámítható műfajon belül, hogy arra szókincsünkben két könyékig túrva is kevés megfelelő jelzőt lehetne találni.

Amennyiben mindenféle szörnyű vízió illetve halláskárosulás nélkül túlélitek az album első két percét nyert ügyetek van. Úgy is mondhatnám megérdemeltétek, hogy igazi bepillantást nyerjetek a pokol mélyebb, eddig még feltáratlan, forrongó bugyraiba. A körséta körülbelül 34 percet vesz igénybe, a black/deat/grind látványosságokhoz pedig két brit úriember - Dave Hunt és Mick Kenney - kalauzol el titeket.
Az In The Constellation Of The Black Widow első pillanatától az utolsóig igazi remekmű, amit minden black/death fanatikus arcnak illenék megismerni. Hallgatás mellé leginkább egy üveg sör és egy bukósisak ajánlott. A fülzúgás garantált, ez 110%-os cucc!

Számlista:
01. In the Constellation of the Black Widow (04:45)
02. I am the Wrath of Gods and the Desolation of the Earth Music (02:24)
03. More of Fire Than Blood (03:24)
04. The Unbearable Filth of the Soul (03:31)
05. Terror in the Mind of God (03:27)
06. So Be It (02:22)
07. The Lucifer Effect (03:54)
08. Oil Upon the Sores of Lepers (02:47)
09. Satanarchist (04:40)

10. Blood Eagles Carved on the Backs of Innocents (03:17)

Myspace

Címkék: zene core blackmetal turkáló grindcore

Szólj hozzá!

Napi Talpalávaló: Pig Destroyer - Natasha

Rottenfield 2009.06.02. 12:03

Max két, három perces számok, hörgős üvöltős vokál, pörgős témák, összefoglalva: semmi nehezen emészthető hozzávaló. Az előbb felsoroltakon kívül már csak a vaskos hangzást várom el egy friss Pig Destroyer lemeztől és máris istencsászárként dőlök hátra a fotelben. A gondok abban másodpercben halványodni látszanak, amint a zúzás beindul... Nos, amikor a tavaly megjelent Natashát betoltam a lejátszóba finoman szólva is mást kaptam, mint amire számítottam…
 
Gyanús volt már az is, hogy a CD-n egyetlen egy szám kapott csak helyet, az is 37 perc 52 másodpercre van hivatalosan felcímkézve. Itt mindjárt felejtsük is el a bevezetőben említett zenei elvárásaimat, ugyanis a Natasha esetében a korlátok mérföldekkel megnyúlnak, már ha beszélhetünk egy ilyen anyag esetében korlátokról. Olyan ez a szám, mintha a Pig Destroyeres arcokat egybegyúrták volna a Neurosis, az Isis a Sun O))) plusz a Boris legénységével és ennek a sok zenei agytrösztöt felvonultató válogatottnak lenne közös kislánya Natasha.
Sok váltás, temérdek nyomasztó effekt, részenként egészen elképesztő hatású, súlytalan lebegés, néhol viszont középtempós, súlyos riffek és szaggatott dobtémák jellemzik ezt a 38 perces őrületet. Kedvenc részem a 15. perc magasságában lévő laza gitáros téma, amiről számomra Borisék Sun O)))-val készített közös - The Sinking Belle - című számuk ugrott be. Sosem hittem volna, hogy egy Pig Destroyer számról a „szívmelengető” jelzőre asszociálok majd és mégis…
Egy szó, mint száz: aki szereti az elgondolkoztató összetett muzsikát és bírja is a gyomra a hosszú nehezen emészthető témákat új kincsre bukkanhat a Natashában. Akik inkább valami kevésbé összetettre éheznek várják meg a következő korongot vagy szemezgessenek a régi nóták közül.
 
Ide kattintva bele tudtok hallgatni Natashába. Kellemes lebegést!

Címkék: zene music core talpalávaló grindcore

Szólj hozzá!

Turkáló - My Last Faith, It Dies Today, Hairy Hole

Rottenfield 2009.05.30. 11:00

My Last Faith - Ńëîćíî âëîćčňü ńěűńë â ńňîëü ęîđîňęóţ ôđŕçó [EP] (2009)

 
Emlékeztek még a fehérorosz Stan Marshról írt soraimra? Nem? (Akkor katt ide!) Lényeg, ami lényeg: Az orosz My Last Faith lényegében hasonlóan dallamos zúzós core muzsikát tol az arcunkba, mint a South Parkos karakter nevével operáló bagázs, viszont itt a tiszta ének sokkal kevésbé zavarja az ember fülét. További infók: A számcímek cirill betűkkel vannak vetve, szóval hacsak nem kened vágod az oroszt, akkor te is annyit fogsz belőlük érteni, mint én… A témák nagyon fülbemászóak és igazából a hangzással sincs sok gond, bár - igaz, ami igaz - néhol lehetne vaskosabb. A kiolvashatatlan és egyben kurva hosszú című EP öt száma kislemeznek ennél már nem is nagyon lehetne jobb. Külön piros pont a szívmelengető borítóért! (Myspace-t nem találtam, ha valaki rábukkanna írja már meg kommentben, kösz!)
Megfülelésre ajánlott nóták: mind
6/7
 
It Dies Today – Lividity (2009)
 
Profi, breakdownolós, agylezúzós metalcore – természetesen egyenest Amerikából -, ahol felváltva hörögnek illetve nyáladdzanak hallójáratainkba. Sok újdonságot nem hoz az It Dies Today a műfajba, de az As I Lay Dying által vitt irányvonalat tetszetősen viszik tovább. A Lividity egy nagyon vaskosan megszólaló lemez, amit bármikor szívesen elhallgatnék háttérzajként.
Megfülelésre ajánlott nóták: Reckless Abandon, Miss October, Martyr Of Truth
6/7
 
 
 
 
 
Hairy Hole - Confessions Of A Hermaphrodite Nun (2009)
 
Beszédes bandanév és legalább ennyire beszédes a lemez elnevezése is. Biztos nem progresszív metált tolnak a fickók… A kolumbiai Hairy Hole második lemeze, bugyuta számcímeivel (Sexual Experiment Of A Hamster In The Rectum, haha!), idétlen, de mégsem mindig agyatlan zúzásával a grindcore világ eddig még felfedezetlen gyöngyszemei közé tartozik. Akik szeretik a nagyon rövid számokkal dolgozó, agyatlan grindcoret nem fognak csalódni ebben a 18 tételes korongban sem!
Megfülelésre ajánlott nóták: Sexual Experiment Of A Hamster In The Rectum, Cooking With Mr. Hairy H., Women's Fight For A Glass Of Sperm
Műfaján belül 7/7 egy „globális ligán” belül viszont 4/7

Címkék: zene orosz core turkáló metalcore grindcore

Szólj hozzá!

Arch Enemy, ahogy én láttam...

Rottenfield 2009.05.28. 20:48

2003: Megjelenik a kultikus Anthems Of Rebellion album. Ez a második lemez, amit a csapat Angela Gossowwal az élen készített. A banda a megjelenést követően turnéra indul a Nevermore társaságában. A körút - a zenekar történetében első ízben - Budapestet is érintené, egészen pontosan egy - az időközben átalakult - E-klubos buli keretein belül. Két állomással a hazai fellépés előtt az Arch Enemy legénysége megbetegszik, a magyar rajongók pedig ötszáz forint visszatérítést kapnak a jegy árából. A svédeket a hazai Morpheus helyettesítette. Hat évvel később...

... 2009. május huszonhatodik napján végre itthon is volt Arch Enemy koncert! Nem is akármilyen, de mielőtt belecsapnák a lecsó közepébe álljon itt egy-két háttérinfó:

 

Helyszín: A hat évvel ezelőtti tervekhez képest nem változott, csupán csak a hely neve alakult
át.
Jegyár: Fizettem már ennél többet is Arch Enemy koncertért, de alapvetően szerintem az „ez még belefér" kategóriába sorolható...
Beharangozás: A bulit még az év elején tűzték napirendre szóval rendesen meg lehetett volna reklámozni... Last.fm-en kaptam olyan infókat, amik szerint már áprilisban kirakhatták volna a szervezők a „Sold Out" táblácskát, pedig még a helyszínen is lehetett jegyet venni. Erről ennyit...
arch_enemy_wallpaper__by_icrucifix1A kiírt kapunyitás előtt körülbelül egy fertályórával érhettem a Diesel - még - csukott ajtói elé. Ekkor még elég kevesen lézengtek a kétlépcsős feljárat környékén és ez egészen hétig mit sem változott. Mivel szülinapomra leptem meg magam a jeggyel kaptam is az alkalmon és megfogadtam, hogy ha kell akkor lánccal kötöm magam a színpadhoz, de az első sorból fogom nézni ezt a bulit. Jegycsonkítás után tehát semmiféle ruhatár avagy bárpult el nem téríthetett elsődleges célomtól, a színpad jobb felétől.
Ismét várakozás következett, de mi volt ez az egy órácska ahhoz a hat évhez képest... Meg amúgy is volt ki szórakoztassa a jónépet. A klub alaphangulatát megadó DJ valami keményebb muzsikát nyomatott, miközben egy idősebb „Summer Rocks" (de régen is volt) pólót viselő pacák nagyban beállt a keverőpult elé és tolta a rock n roll-t képzeletbeli Dean gitárjával. Ezt vagy fél órán keresztül nyomta, miközben a küzdőtér fullosan kiürült körülötte, mókás volt...
Mercenary Session 2.-4.06.2006A nyolc órára már a léggitáros fickó is megunta a zúzást és - szerencsére - a Mercenary legénysége is úgy döntött ideje belecsapni a húrok közé. Masszív negyven percet toltak, amibe hosszabb hangvételű dalaik közül egészen pontosan hét darab fért bele. Mivel fele annyira sem vagyok tisztában a srácok muzsikájával, mint amennyire tisztában szeretnék lenni, így kíváncsi voltam tényleg olyan jól szólnak-e a dalaik mint, ahogyan azt híresztelik róluk. Nos, így a buli végeztével igazat kell adjak a mendemondáknak, a Mercenary brigádja tényleg fülbemászó metál slágereket enged ki a kezei közül, bár én a csapat erősségét inkább a színpadi munkának tudom be elsődlegesen. Mikkel énekes szinte minden szám közben tíz emberrel pacsizott le és társain is látszott, hogy élvezik a melót. Nagyon közönségbarát, szimpatikus zenekart tisztelhettünk ismét hazánkban, akiket egyszer minden fémzene hívőnek meg kellene néznie.
A teljesség kedvéért (és mert a gitáros Jakob pont az én kezembe dobta a setlistet) itt az elhangzott számok listája abban a sorrendben ahogy elzúzták őket: Black And Hollow, Bloodsong, Soul Decision, The Endless Fall, Black & Endless Never, Execution Style, Firesoul.
archenemyarchenemyA hangulat - szó szerint - egyre forróbb, a levegő pedig egyre kevesebb lett a Mercenary produkciójának végére. Ismét egy kis pihi következett - kicsivel több, mint fél óra -, aztán...
...megjelent Michael Amott vörösre festett sörénnyel a színpad jobb oldali lépcsőjén kezében a V alakú Dean gitárral, mögötte Daniel Erlandssonnal. Villany takarékra, Blood On Your Hands intrója bekapcsolva és kezdetét vette a másfél órás őrület.
Nem túlzok, hogy ennél durvább buliban még sosem voltam, vagy ha igen ilyen jól fix, hogy nem éreztem magam. A hangosítás, a fények és a setlist is pöpecül el lett találva, a zenészek pedig azt tették, amit elvártunk tőlük. Még Chris Amott is - aki két éve Bécsben igen visszafogottnak mutatkozott be a színpadon - durván bepörgött egyes daloknál. Sharlee D'Angelo valóban olyan nagydarab állat, mint azt a képek és videók alapján várni lehetett. A tagok közül talán neki mentek el leginkább otthonról, vagy csak tudta, ha Európában sört köp a nézőkre az itt bocsánatos bűn, haha! Michael Amott sajna a stage másik oldalán állt a buli nagy része alatt, csupán néha-néha jött át a jobb oldalra, de amit láttam belőle az így is frenetikus volt. Daniel Erlandsson ismét csinosított a dobszólóján, amitől ismét háromperces hidegrázást kaptam... (Nézzétek meg a cikk alján!!!) Angela Gossow pedig... ...Angela Gossow és ezzel szerintem mindent elmondtam azoknak, akik szeretik az Arch Enemy muzsikáját.
A setlist egészen pontosan így nézett ki:
1. Blood On Your Hands
2. Ravenous
3. Taking Back My Soul
4. Dead Eyes See No Future
5. My Apocalypse
6. Revolution Begins
7. Burning Angel
8. Dob szóló
9. The Last Enemy
10. I Will Live Again
11. Chris szólója
12. Mike szólója (Intermezzo Liberte)
13. Dead Bury Their Dead
14. We Will Rise
15. Snowbound
16. Nemesis
17. Fields Of Desolation
archenemyAz első sorban állva láttam a Chrisnek kifüggesztett listát, amin még szerepelt a Diva Satanica is, de hogy erre a klasszikusra miért nem kerítettek sort, azon már kár rágódni. Talán egyetlen egy számot hiányoltam ebből a pazar felhozatalból, az pedig a klasszikus Enemy Within.
Teljesen kimerülten, ugyanakkor zakatoló szívvel hagytam magam mögött a Diesel Club helységeit, Chris pengetőjével a zsebemben, Arch Enemy logóval a szívemre tetoválva. "Pure Fucking Metal!!!"

 

 

Címkék: zene koncert metal deathmetal

Szólj hozzá!

Cadaveres - interjú Körmivel

Rottenfield 2009.05.27. 10:55

Az utóbbi évek hazai underground metál életnek - szerintem egyértelműen - egyik legpikánsabb színfoltját a Cadaveres legénysége jelenti. A bandából Körmit sikerült elcsípni pár kérdés elejéig. Szó esett a tavalyi Evilutionről, a banda jelenlegi szitujáról és a nyári tervekről is...

Sajnos még nem volt alkalmunk interjút készíteni veletek az új lemezetek megjelenése óta, így azt kérdezném első körben: A megjelenés óta milyen visszajelzéseket kaptatok?


A rajongók pozitívan nyilatkoznak az Evilutionről, a legtöbb embernek tetszik. Aki belemélyedt egy kicsit érti és érzi mi volt a tervünk. Komolyabb a hangvétele, nehezebben emészthetőbb az anyag és az Oracle Of Time kicsit megosztja a hallgatókat, de ezt tudtuk előre... Ha viszont nem kerül a lemezre kiszámíthatónak tekintették volna, így nem egyértelmű a megítélése. Szakmai részről a legtöbb visszajelzés arra utalt, hogy  profi stúdiós produkció született Érden, nehezen emészthető nótákkal amiktől viszont komolyabb is . Nehezebben érik be, mint az  elődje, de ezen keresztül időt állóbb is!
Természetesen voltak akik elintézték egy sima legyintéssel, de nem tetszhet mindenkinek. Az Evilutionhoz hasonló - nem egyik pillanatról a másikra befogadható - lemezeknek amúgy sincs mostanában könnyű dolguk. Rengeteg az új anyag, sok esetben nincs idő emésztgetésre.
Ami betalál elsőre az ragad a lejátszókba, ami nehezebben működik sokszor mostoha lesz. Nem baj...

Arra kérnélek mondj pár szót az Evilutionről azoknak az olvasóknak, akik még nem ismernék a cuccot.

Van több szójáték a korongon, haha! Az Evilution az Evolution és az Evil összeolvasztásából jött létre. A gonosz kifejlődése, amit az emberi faj fejlesztett tökélyre. A számcímek kezdőbetűi kiadják az Evilution lemezcímet a CD hátulján....
Igyekeztünk egy érett produkcióval jelentkezni második lemezként. Hosszú ideig érleltük a számokat a próbahelyen és sok időt töltöttünk a stúdióban is. Sötét hangulatú szövegek születtek és a dalok atmoszférája is elég komor. Persze lett egyszerűbb hangvételű nóta is, ami jobban passzol a Soul Of  hangulatához, de a számok nagy része kicsit másabb irányba mutat. Több a gyorsabb tempó, a trash-es elem, változatosabbak az énektémák és több a nagy ívű refrén a nótákban. Ügyeltünk arra is, hogy még változatosabb legyen az lemez, de üresjárat ne kerüljön rá. Az Evilution egy időzített energiabomba tökös gyerekeknek!
A stúdióban egy időben az új CD-vel egy DVD is készült. Nem volt semmi plusz hókuszpok, csak jól meg lett keverve az anyag. Itt is találhattok csavart a lemezcímben: A DeVil's Dozen betűiből kijön, hogy DVD. Jelentése pedig lehet "Ördögi Dózis, de jelent 13-at is, az ördögi számot, ami a tizenhárom track-re utal, ami aznap este elhangzott Introval, Outroval együtt. Elég misztikusra vettük a figurát, haha!

Kifejezetten tetszik a lemez borítója. Mit szerettetek volna kifejezni ezzel a bizarr képpel?

Semmi mást, mint a hangulatot szerettük volna még jobban alátámasztani a borító képi világával. A  képek Jacsó Balázs tervei, ő csinálta a DVD bookletjét is. Nagyon tetszettek az eddigi munkái és jó volt vele együtt dolgozni. Rengeteg ötletem volt és ezekből sok meg is valósult most. Kicsit nyomaszó és beteg lett, de ez is volt a cél. Minden szám illetve szöveg  mellé került egy kép a szöveg hangulatához, mondanivalójához igazítva. Megjelenik a halál az elmúlás, a kelet képei, az egyház és a végtelen is...

Szerintem a zenéteknek van egy nagyon sajátos feelingje. Dalírás közben, mik azok a dolgok, amik inspirálnak titeket szöveg vagy valamilyen hangszeres téma legyártásánál?

Sokat próbáltunk és közben sokat jemmeltünk a témákra, így formálódtak a dalok, alakult a zene. Soha nem foglalkoztunk ilyen alapossággal egy nótával sem. A témák jönnek, gördülnek elő a  kezünkből, nem kell különösebb inspiráció. Csak gitározgatok otthon, kialakul néhány ötlet ami izgalmas, érdekes és érdemes arra, hogy megmutassam a többieknek. Talán van valamilyen hangulata is... Ekkor elkezdünk foglalkozni vele a próbahelyen: jemmelünk, nézegetjük a tempókat és kialakul valami, aztán rakosgatjuk és talán idővel lesz egy szám belőle. A félkész számszerkezetekre pedig Ádám megírta otthon a szövegeket.

Milyen a hangulat a zenekaron belül? Ahogy elnéztem a DVD-teken nem nagyon unatkoztok!

Nagyon jó volt a hangulat a DVD felvételnél, persze ennek nyilván ellentmond , hogy azóta változott a felállásunk. Ennek inkább más okai voltak : Lacinak megélhetési gondjai akadtak és külföldön keresett munkát, mert sajnos a zenekarból nem tudunk megélni. Gergő is ezért volt kénytelen elvállalni az Ektomorfban való dobolást is mellettünk. Ádámnak pedig egy komoly munkahelye lett, amit nagyon nehezen tudott összeegyeztetni a hétvégi fellépésekkel. Döntés elé kényszerült... Mindenkivel jó a viszonyunk, de most más felállással koncertezünk a dolgok jelenlegi állása miatt, sajnos. Igyekeztünk olyan profi emberekkel pótolni a hiányzókat, akikkel maximális színvonalon tudjuk interpretálni a Cadaveres nótákat. Ez van.

Jelenleg is zajlik egy turnétok, amiben elég sok külföldi állomás is szerepel. Hogy látjátok: Sikerült a határokon túl is megszólítani a népet?

Rengeteg bulink van külföldön. A tavalyi évben több volt kint, mint itthon. Külföldön is vannak király illetve kevésbé jó bulik, változatos nézőszámokkal. Kis klubokban, kevés ember is tud jó hangulatot csinálni, míg egy fesztiválon sok ember előtt játszani nem mindig jelent jó hangulatú koncertet. Sokfelé ismerik a zenekart, rengeteg volt már a fellépésünk elsősorban a német nyelvterületeken - Ausztriában és Németországban -, de van még hová fejlődni, mindig vannak új távlatok. Van persze már valamennyi rajongónk, de ez egy szűk mag egyenlőre, haha!

Történt valami emlékezetes az eddig lefutott bulik alkalmával?

Legemlékezetesebbek talán néhány nagy külföldi kedvencünk előtti fellépés volt. Például az Ill Nino-val, Soulfly-val, Alice In Chainssel, Biohazarddal, All That Remainssel,Therapy-val, stb....

Hogy vettétek észre, inkább fiatalokat tudtok elérni a zenétekkel vagy sikerült az öregebb korosztályból is hódolókat szerezni?

Természetesen több a fiatal rajongónk, de vannak az idősebb korosztályból is bőven ismerősök, barátok is, akik már hosszú ideje követik a zenekar ténykedését!

A hazai színtérről kikkel vagytok jóban? Melyik bandákat ajánlanátok szívesen Cadaveres rajongóknak megfülelésre?


Sok zenekarral vagyunk jóban. Kedvenceink : Watch My Dying, Insane, Superbutt, Blind Myself, Road, Depi, Wackor, Replika, Inferno MS, Lights Go Out és még sokan...

Merre lehet még veletek találkozni az idén? Fesztiválok közül hol léptek fel?


Elég sok fesztiválon ott leszünk, többek között Csósztok, Azfeszt, Szurdok Feszt, Balaton Music Wave, Rockmaraton, Kárpátfeszt, D-Days, FeZen, és talán a Szigetre is bekerülünk. Nyárnyitóra pedig sok szeretettel várunk mindenkit június hatodikán a Dürer-be, ahol a Superbuttal játszunk egy ingyenes buli keretében!

Ha van még valami, amit el szeretnétek mondani, akkor hajrá!

Rakkenroll és június huszonöt, Devildriver!!!

Címkék: zene interjú underground magyar metal

Szólj hozzá!

Turkáló: Keen of the Crow, KYPCK

Angel Ripper 2009.05.26. 16:16

Hell!

Ma a doom metal két, hazánkban kevésbé ismert új bandájának első nagylemezét mutatjuk be nektek, egy tengerentúli és egy finn bandáét. Bár mindkettő - műfajából adódóan - a komor végzetet közvetíti, mégis teljesen máshogy...

 

Keen of the Crow - Hyborea (2007)

Az amerikai Keen of the Crow lemezének koncepciója az (egyébként ezen sorok írója szerint kiváló) 1982-es Conan a barbár film történetének doom-eposzba való áthelyezése. Ez a feladat ha nem is 100%-osan, de sikerült. Miért mondom ezt? Nos, a kegyetlen riffek, kíméletlen dobok és lassan hömpölygő témák a néhol tiszta, néhol deathmetálos hörgő vokállal tarkítva visszaadják a klasszikus sword & sorcery hangulatot, ám mégis, amit én egy ilyen koncepciójú lemeztől elvárnék, hogy néhol epikusabb (persze nem divat-vikingmetálos ömlengésre gondolok) is lehetne. Ha ettől eltekintünk, akkor mondhatjuk, hogy a Hyborea jó lemez, sőt, nagyon is jó. Bár az intro és az outro (Prologue és Epilogue) lehetett volna fantáziadúsabb (olyasmi, mint a körülbelül 1 perces The Eye Of The Serpent, ami a film eredeti zenéjéből felhasznált dallammal operál, a végén Thulsa Doom (a főgonosz) szövege zárja), ettől függetlenül remek anyag. Érdemes lecsekkolni!

Megfülelésre ajánlott nóták: Hyborea, Left for the Wolves, Valeria
6/7


KYPCK - Cherno (2008)

Előszöris: a furcsa KYPCK név tulajdonképpen cirill betűkkel írva Kurszk városának nevét rejti, azonban nem egy orosz bandáról van szó, hanem finnről (!). A lemez anyaga a szovjet történelemmel foglalkozik, de itt sietve leszögezném, hogy szó sincs arról, hogy a zenekar valamiféle ideológiát kívánna sugallni (ellentétben ma pár olyan divatos... khm... no mindegy hagyjuk), ellenkezőleg! A Cherno igazi doom metal, de nem a megszokott gótikus vonalat követi, hanem valahogy egészen máshogy mutatja be a Végzetet: itt nem sötét angyalok vagy pokoli fenevadak várnak rád, hanem egy szennyezett, rideg, szürke, fémes, uniformizált és hazug világ, ahol végül a megváltást (?) talán majd az atomháború hozza el - valami ilyesmi hangulatot áraszt az egész (sőt, még Orwell 1984 című örök klasszikusa is eszébe jut az embernek). Azt hiszem ezzel el is mondtam azt, ami a Cherno igazi erőssége: az atmoszféra. Bár a szövegeket nem értem, de a súlyos, fenyegető riffek, kísérve a hanghatásokkal (pl. a nyitó Gidrolokator-ban valamiféle tengeralattjáró hangját hallani) valósággal ránehezednek az embernek nemcsak a hallószerveire, de a lelkére is, ha igazán ráhangolódik. Számomra hibátlan.

Megfülelésre ajánlott nóták: az összes, de ha ki kéne emelnem pár kedvencet: Chernaya Dyra, Ne Prosti, Odin Den Iz Zhizni Yegora Kuznetsova
7/7

Címkék: zene underground music turkáló doommetal

Szólj hozzá!

Taste My Pain interjú

Angel Ripper 2009.05.23. 21:59

A minap sikerült meghallgatnom a nagykanizsai Taste My Pain legújabb kiadványát, a 2008-as Nuclear Winter EP-t. Annak idején elsőkézből szereztem meg a banda 2007-es demoját Major Mihály gitárostól és vokalistától, aki régi barátom, és felkértem, hogy válaszoljon pár kérdésemre egy lazább interjú keretében, ezzel is lehetőséget biztosítva, hogy ezt a véleményem szerint kiváló hazai modern metal bandát az olvasók is megismerjék.

- Szervusz Misi! Először is hadd kérjelek meg rá, hogy röviden mutasd be a zenekart a blog olvasóinak. Mióta játszotok, milyen stílusba sorolnád magatokat, kik hatottak rátok?

- Szevasz! :) A Taste My Pain 2006 februárjában alakult, eleinte feldolgozásokkal kezdtünk, majd nekiálltunk a saját számok írásának. Időközben a zenekar felállása is változott, az első felállás: Pető Zsolt (basszusgitár), Borcsek Márk (dob), Rikli Balázs (gitár) és én mint gitáros-énekes. Májusban csatlakozott hozzánk Major Ferenc (perka) és Kercsmár Gyula énekes. Gyula néhány hónappal később elhagyta a bandát, aztán 2006 szeptemberben Balázs helyére érkezett Árvai Attila, és ekkor rajtam kívül Zsolt is elkezdett vokálozni. Ez a felállás kb másfél évig létezett, aztán 2008 elején Ati helyére Babics István került, 2009 elején pedig Zsolt helyére Krimmel Gábor a basszusgitárosi poszton, aki régebben a Self-Destruction zenekarban gitározott. A zenei stílusunkat már többféleképp próbáltuk behatárolni, én mostanában úgy szoktam hívni hogy törzsi jellegű neo thrash metal/hardcore. Ebbe sokféle irány beletartozik... főbb hatások talán a Soulfly, Cadaveres De Tortugas, Ektomorf, Slipknot és hasonló zenekarok...

- Ha már említetted a perkát és a törzsi jelleget, honnan jött az ötlet, hogy nemcsak a "hagyományos" dobszerkó adja a ritmust?

- Az ötlet tőlem jött, amit eleinte csak a Zsolt támogatott. :D Többiek nem nagyon akarták... aztán sikerült megegyezni abban hogy egy próbát megér, így hát hazajöttem és szóltam a tesómnak hogy gyere próbára :) Az első válasz nem volt túl meggyőző, de aztán összeraktunk egy kezdeti szerkót és megjött a kedve hozzá. Onnantól kezdve jött próbákra ő is, és egy idő után ez a törzsi jelleg vált a zenekar egyik legmeghatározóbb vonásává. Alapvetően onnan jött az ötlet, hogy így, egy ütős dobtémát fel lehetne dobni például pörgősebb perkával, vagy akár teljesen két dobra írni a számokat. Ez annyit jelent, hogy perka nélkül jóval üresebb lenne a zenénk.

- Ahogy a bevezetőben is említettem, nemrég lecsekkoltam a Nuclear Winter EP-teket, amihez ezúton is hadd gratuláljak, engem nagyon megfogott! Érezhető az anyag minőségén, hogy mennyit fejlődtetek a 2007-es demó óta. Kérlek, mesélj egy kicsit a felvétel körülményeiről, melyik stúdióban készült?

- Örülök hogy tetszett a cd, remélem a remix is a végén. :) A felvételeket házi körülmények között csináltuk, amiben Mosdósi Szilárd (ex-Teurgia) sokat segített nekünk. Tavaly, 2008 júliusában álltunk neki a cd-nek, aztán augusztusra maradt a keverés. Ezeket a hangmérnöki munkálatokat pedig Molnár János (Teurgia) végezte, így egy tisztább, jobban hallgatható anyagot tudtunk összehozni a 2007-es demónál.

- Igen, a remix külön érdekesség, ritkán lehet metál-anyagokon ilyesmit hallani. Várható még a későbbiekben hasonló kísérletezgetés, vagy hogy úgymondjam kitekintés az experimentálisabb vonal felé? :)

- Épp ezaz, hogy érdekesség, mégis sokan nem így kezelték ezt. Legtöbben azt mondták rá hogy két metal szám után miért kell egy ilyen drum and bass hangzású tételt is feltenni a cd-re, amit egyébként Feri csinált. Az volt a célunk vele, hogy egy régebbi szám, a Scary Dreams-ből kihozzunk valami egészen mást. "Kivonjuk a fémet belőle", erre utal a "metal subtracting" kifejezés. Kíváncsiak voltunk mi lesz belőle, és tetszett mindenkinek a végeredmény, szóval úgy döntöttünk hogy felkerülhetne ez is a cd-re, amolyan bónusz számként. Ahogy mondtad ez egy remix, nos további remixek készítését egyelőre nem tervezzük. Viszont tervben van, hogy a következő anyagra felteszünk 1-2 elszállósabb, elektronikusabb számot, de addig még ez elválik. :)

- És mikorra várható a következő anyag? Újabb EP vagy nagylemez várható?

- Reményeink szerint idén neki tudunk állni, és talán őszre vagy télre már készen lesz. Nagylemezt szeretnénk kihozni, eddig úgy áll hogy 10-11 szám lesz hallható rajta, régebbiek és újak egyaránt.

- Értem, nos remélem tényleg kijön év végére, és írhatok róla kritikát a blogra, haha. ;) Mi a helyzet a fellépésekkel? Mikor lehet titeket legközelebb élőben látni és hol?

- Fellépések terén a nyár lehet hogy csendes lesz, elvégre ez a fesztiválozás ideje, amiből nem tudom még hogy mennyi jön össze. Na meg ottvan a stúdiózás is, olyankor meg nem is baj ha nincsenek bulik. Legközelebb Nagykanizsán fogunk játszani június 25-én a Csónakázó Tó mellett megrendezésre kerülő fesztiválon, ami a III. Csóstock Fesztivál nevet viseli. Lesz sok helyi zenekar, de jönnek más városokból is, és eljön az egyik kedvenc zenekarom a Cadaveres is. Lesz Deák Bill Gyula, Pokolgép és egy raklap zenekar más-más irányzattal, szóval talán lehet azt mondani, hogy mindenki megtalálja a számára "megfelelő" stílust.

- Az eddigi fellépéseitek közül melyik volt a legemlékezetesebb és miért?

- Volt több ilyen is, de talán az eddigi legjobb az 2007 októberben volt. Barcson léptünk fel ekkor, és a vártnál jóval többen eljöttek, meg is lepődtünk. Személy szerint egyébként is szeretek más városokban, ismeretlen helyeken fellépni szintén ismeretlen közönség előtt. Legemlékezetesebbnek talán azért lehetne épp ezt mondani, mert ebben az időben még csak egy éve koncerteztünk, és a kanizsai bulikon kívül nem nagyon volt zúzás a koncertjeinken. Itt pedig, az első számot még távol a színpadtól figyeltél az emberek, a következő viszont egy Sepultura feldolgozás volt, ami vélhetően tetszett nekik, vagy ismerték, de nagy meglepetésünkre jöttek, sőt páran futottak előre zúzni, headbangelni. Innentől pedig egyre jobb lett a buli, mi is sokkal jobban éreztük magunkat, és amiket vittünk demó cd-ket, mind elfogyott. Koncert után pedig jöttek oda hozzánk gratulálni, szóval ez az este egy igen jó élmény volt.

- Egy kicsit más téma: ha jól tudom, korábban te is tagja voltál a manapság egyre népszerűbb nagykanizsai black metal bandának, a Teurgiának, és ahogy a stúdiózással kapcsolatos válaszodból kitűnt, most is jó a kapcsolatotok. Mesélnél egy kicsit arról, miért hagytad ott a zenekart?

- Az igazság az, hogy nem én hagytam ott őket, ők döntöttek úgy, hogy nincs szükség a közreműködésemre. 2004-ben kezdtem el gitározni és 2-3 hónapos "gitáros múlttal" kerültem be a bandába. Molest ismertem legrégebb óta, ők ugye mind idősebbek voltak nálam szóval én voltam a tipikus zöldfülű   de szerettem csinálni, abban az időben a black és thrash metal zenéket szerettem a legjobban. Nem voltam túl sok fellépésen velük, és 2005 márciusában volt egy megbeszélés ahol közölték velem hogy nem működik a dolog. Valójában különböző kisebb próblámákból adódott össze egy nagy, de azért tegyük hozzá, nem voltam az a profi gitáros akit kerestek, szóval végső soron nem ért teljesen meglepetésszerűen. Azóta is eljártam a koncertjeikre, megvettem tavaly az albumukat is, ami nagyon bejött. Bár én már azóta műfajilag kissé elkorcsosultam ettől a dologtól. :D És ahogy mondtad jó a kapcsolatom a zenekartagokkal, elvégre balhé nem volt, bár akkor elég rosszul esett ez a szétválás. Viszont ez adott erőt ahhoz hogy kezdjek magammal valamit, és itt el is érkeztünk a Taste My Pain-hez...

- Értem. Végezetül hadd kérdezzek pár eldöntendő kérdést.
1. Kit hívnál meg vendégénekesnek? Max Cavalera vagy Serj Tankian?
2. Wacken vagy Ozzfest?
3. Unicum vagy pálinka? :)


- Az első kérdésre egyértelműen Max Cavalera! :) Bár Marci azthiszem inkább Tankiant szeretné hehe... A két fesztivállal kapcsolatban bajban vagyok, mindkettőre szívesen elmennék... De akkor már a Wacken. Legutolsó kérdésedre viszont könnyű válaszolni, a pálinkát szeretem inkább. :)

- Nos, köszönöm a válaszokat! Szeretnél üzenni valamit az olvasóknak?

- Én is köszönöm szépen az interjút! Talán annyit üzennék, hogy ha érdekel valakit a zenekar, akkor az látogasson el a www.tastemypain.hu oldalra, itt megtalálható minden amit rólunk tudni lehet. A 2007-es anyagról 1 szám, míg a Nuclear Winter EP teljes anyaga letölthető! Ezen kívül myspace oldalunk is van: http://us.myspace.com/tmphungary

- Köszi, és további sok sikert kívánok! :) Szervusz!

- Köszönjük, igyekszünk :) Csáó!

Címkék: zene interjú underground hardcore music thrashmetal taste my pain modernmetal

Szólj hozzá!

Napi Talpalávaló: CoF - Crulety Bought Thee Orchids

Rottenfield 2009.05.22. 18:12

Áhoy!

Gondolom észrevettétek, hogy nem igazán firkáltam ide a héten. Sorry, agyamra megy az egyetem. Előre szólok, hogy a következő három hétben valaszeg kicsit kevesebbet fogok jelentkezni. Amire számíthattok: Cadaveres, Isis, neverLand interjú + lassan összegyűlik egy igen terjedelmes csokor kritkika eléggé ismeretlen core zenekarokról. Szal hang on!

Ma pedig nosztalgiázok. Sikerült rábukkannom a Youtube-on életem eslő fontosabb videójára, ami pubertáskorom elején egy jó nagy seggberúgással indított el a lejtőn. Lehet egyesek szerint nagyon gay, de hát ez van, én Mocsok Dani hangjába zúgtam bele pisiskoromban ^^. Mára asszem ennyi elég is volt. Katt ide!

Címkék: zene underground music blackmetal talpalávaló

Szólj hozzá!

Napi Talpalávaló: Arch Enemy - Blood On Our Hands

Rottenfield 2009.05.18. 21:09

Hali!

Jövő hét kedden VÉGRE ellátogat kishazánkba is a svéd melodikus death metál színtér megkérdőjelezhetetlenül legérdekesebb színfoltja, a legendás Arch Enemy. A megjelenés kötelező, helyszín a Diesel, ruházat tökmindegy. Egy dal a legutóbbi lemezről alapozás gyanánt, katt ide.

Címkék: zene music metal talpalávaló deathmetal

Szólj hozzá!

Gorefest, Hail Of Bullets, 11 th Hour, avagy interjú egy nyughatatlan dobossal, Ed Warbyval

Rottenfield 2009.05.14. 22:04

Ed Warby neve bizonyára sokatoknak ismerősen cseng, ha csípitek a tempós death metál. A héten sikerült elkapni - a valamin mindig melózó - Ed-et egy kis csevegésre, akit új projektjein kívül temérdek más témáról is sikerült kifaggatnunk. Megkérdeztük például miért van nagy csönd mostanság a Gorefest háza táján… (Ha nem ismernétek a Gorefestet szégyeljétek magatok és gyorsan katt ide :P !!!!)

Hali Ed! Hogy vagy mostanság?

Nagyon jól. Eléggé be vagyok havazva, de ez sohasem rossz dolog!
Első körben arra kérnélek, hogy mondjál magadról pár szót. Hogyan képzeljük el az átlagpolgár Ed Warbyt?
Az életem nagyja a zene körül mozog. Legyen szó élő fellépésről, munkáról, zenehallgatásról vagy bulizásról. Emellett másik nagy kedvenc időtöltésem a filmezés. Megpróbálok annyit megnézni, amennyire az időmből futja. Kérdésedre válaszolva talán úgy is mondhatnánk nincs olyan, hogy „átlagpolgár Ed“, haha!
Elég sok bandában (Gorefest, Hail Of Bullets, 11th Hour, Ayreon) ütöd a bőröket. Mondanál pár szót a legújabb projektjeidről (Hail Of Bullets, 11 th Hour)?
A Hail Of Bullets olyan álombandaféleség a számomra, old school death metál gép, amit kedvenc zenészbarátaimmal csinálunk. Eddig egész jól megy a szekér és egyelőre úgy néz ki jók a kilátásaink a jövőre nézve is. A 11 th Hour egy másik nagy álmom volt, vaskos ugyanakkor érzelmektől sem mentes doom metál. Ez utóbbi projekt egészének én játszottam fel a hangszereit, én írtam a zenét és a dalszövegek többségét is. Egy svéd barátom Rogga Johansson segít a szövegek terén, plusz ő is hörgi fel őket.
Mikorra várhatjuk az első 11 th Hour CD-t?
Jelenleg is a felvételekkel vagyok leginkább elfoglalva, úgyhogy év végéig készen kell lennie. Egészen pontosan egy konceptalbumról van szó, ami a bűn, a megbánás, a halál és a feltámadás eszméiről filozofálgat majd… Csupa vidám téma! Zeneileg elég gazdagon telitűzdelt és nagyon, nagyon súlyos.
És mi a helyzet a Hail Of Bulletsnél? Mit terveztek az idei év hátralevő részére?
Két héten belül zúzunk az Egyesült Államokba a Maryland Death Fest-re, plusz le van még fixálva pár komoly bulink. Jelenleg egy kis meglepetésen dolgozunk, de erről sajna még nem sokat mondhatok, figyeljetek a Metal Blade híreket… Év végére úgy tervezzük nekilátunk a második lemez munkálatainak. Már a cucc hetven százalékát megírtuk, szóval bátran kijelenthetem ez az anyag sem lesz zúzástól és brutalitástól mentes.
Elég nagy csönd van a Gorefest körül mostanság… Mit csináltok mostanság?
Őszintén szólva nem sok mindent. Amink volt, azt mind belefeccöltük a Rise To Ruinba. Meg kell hogy mondjam, még mindig hihetetlenül büszke vagyok arra a kiadványunkra. Nehéz elképzelni mi lenne a következő jó lépés, ezért inkább kivárunk. Augusztusban lesz pár bulink, de most egyelőre ennyi.
Nemrég akadtam rá a Youtube-on egy régi koncertfelvételetekre (lap alján) még a legendás Dynamo Fesztiválról. Hogyan emlékszel vissza arra bulira?
Életem egyik legjobb napja, tökéletes volt. A helyen annyian voltak, hogy az emberek alig fértek el. Úgy éreztük mindenki nagyon örült nekünk. Mondjuk ehhez hozzájárult az is, hogy nekem a buli előtti nap műtötték meg a hüvelykujjam és bizony keringtek olyan hírek, amik azt állították nem lépünk fel. Szóval amikor megjelentünk a színpadon a közönség majd megőrült. Felejthetetlen buli…
Volt még olyan bulitok, ami überelte az előbb említettet?
Igazából nem nagyon, bár volt egy bulink a Star One-nal Tilburgban, amiről hasonló jó emlékeket őrzök. A 013 nevű hely egy olyan klub volt, ahol nagyon szerettem volna már fellépni. Ott is sok százan voltak, ugyancsak felejthetetlen! Ha már itt tartunk az első Hail Of Bullets buli sem volt semmi, rég voltam már ilyen ideges koncert előtt…
Mennyit gyakorolsz hetente, hogy fitten tartsd magad?
Elég keveset foglalkozok dobolással. Talán fél órákat gyakorolok a lábdobon minden másnap. Kicsit többet kéne foglalkoznom vele.
Egyszer egy híres magyar dobos beavatott saját - elég különös - edzéstervébe. A lényeg az volt, hogy a cipőihez téglákat rögzített és így csinált egy csomó gyakorlatot. Te próbáltál valaha is hasonszőrű módszerrel formába kerülni?
Haha! Olyan, mint Gene Hoglan és az ő csukló- és bokanehezékei. Amúgy nem hiszek az ilyesmiben, szerintem nem segít sokat. Maximum annyit teszek az ügy érdekében, hogy figyelek az étrendemre, a pihenésre és a rendes bemelegítésre.
Melyik bandák hatottak rád a leginkább a karriered során?
Első sorban a Kiss. Őmiattuk akartam zenész lenni és mind a mai napig nagy kedvenceim. Aztán ott van a Rainbow, főleg Cozy Powell miatt. Sokkal később az Entombed és az Obituary lettek nagy kedvencek, hisz miattuk kezdtem death metált hallgatni.
Sok barátod van a zenészek között?
Mondhatjuk, hogy a barátaim kilencven százaléka zenész. Elég könnyű másokkal barátkozni, ha sok közös bulitok van és még zenészek is vagytok. Ez mindjárt egy közös pont, szóval mondhatjuk természetes a barátság kialakulása.
Van kedvenc dobszerkód?
Nem igazán van kedvenc szerkóm, de van egy csomó dolog amit szeretek. A lád dob pedált például a cucc legfontosabb részének tartom, nagyon kamálom a saját Pearl Eliminatorom. Az acél Sonor Artist pergőm is gyönyörű. Cineknél a török kézzel készített Amedia tányérokat bírom leginkább, kegyetlenek!
Szerinted kik bánnak leginkább jól a dobbal zenésztársaid közül?
Ha egyvalakit kéne mondanom, akkor Deen Castronovot mondanám. Ő legteljesebb dobos, akit valaha láttam, mind zenekari dobosként, mind „dobos dobosként”. Nagyon bírom még John Bonham, Cozy Powell, Alex Van Halen, Scott Travis, Gene Hoglan, Phil Rudd, Tommy Aldridge, Mikkey Dee játékát is. Szeretem a keményen odacsapó dobost, aki tudja, hogy az ő dolga megadni a zene alapjait.
Említetted, hogy a 11 th Hour esetében te írtál mindent. A dobolás mellett melyik a kedvenc hangszered?
Gitár. Néha sokkal jobban élvezem, mint a dobolást. Nagyszerű érzés képesnek lenni zenébe önteni azt, ami a fejedben van anélkül, hogy bárkinek is el kéne magyaráznod. Csak pár éve kezdtem ugyan - és sajnos túl későn, hogy jó legyek benne -, de úgy érzem egész jó ritmusgitáros válna belőlem.
Merre találkozhatunk veled a nyár folyamán? Fesztiválok lesznek?
Nem túl sok. A német Rock Hard, USA-ban a Maryland, Csehországban az Obscene Extreme Finnországban a Jallometalli. Ezeken kívül lesz még pár fellépés, de nem igazán emlékszem rájuk per pillanat. Csekkoljátok le őket a Hail Of Bullets honlapján.
Köszi a válaszokat! Üzensz valamit az olvasóknak?
Szeretném mindenkinek megköszönni a sok éves támogatást, plusz hogy időt szakított rám és elolvasta az interjút!

 

Címkék: zene interjú underground music deathmetal doommetal

Szólj hozzá!

Napi Talpalávaló: Dr. Acula - Piano Lessons can be Murder

Rottenfield 2009.05.12. 11:27

Hali!

A mai nap egy kis állatkodásra invitálnánk benneteket: A talpalávalót egy fiatal formáció, a Dr. Acula biztosítja. A műfaj - ne tépjétek a hajatokat - "party death metal" (bár nevezhetnénk grind/deatcore-nak is ^^), a cím pedig magáért beszél! Vigyázz, kész, Youtube.

Címkék: zene underground party core talpalávaló deathcore gindcore

Szólj hozzá!

Napi Talpalávaló: Alice Through The Windshield Glass - Tetris Chainsaw Massacre

Rottenfield 2009.05.08. 21:17

Hy!

A mai talpalávalót ismételten egy ausztráliai banda (úgylátszik ez a hét már csak ilyen, vagy csak arrafelé csinálnak v.mit kurvajól ^^) szolgáltatja. Névszerint az - igen bugyuta és mégis *eszemeldobom* zseniális névvel rendelkező -Alice Trough The Windshield Glass-ról és - szintúgy - elég "érdekes" elnevezésű Tetris Chainsaw Massacre című nótájukról van szó. Na nem is piszkítok tovább ide: Youtube! Dessszzzkóóóóóóóóóóóóóóóór \,,/ ^^ !!!

Címkék: zene underground core talpalávaló deathcore

Szólj hozzá!

Turkáló - In This Moment, The Devil Wears Prada

Rottenfield 2009.05.07. 20:53

Ahoy!

A két előadó neve - szerintem - eléggé magáért beszél, sok kommentárt nem fűznék hozzá, úgyhogy csapjunk bele a lecsóba ^^ !

In This Moment - The Dream (2009)

Ebben a pillanatban is azon agyalok vajon rövid időn belül alapműveltség lesz-e - metálos berkeken belül - In This Momentet hallgatni vagy pedig rányal a „trú” metalhead közvélemény erre a bandára is egy „ócska” feliratú matricát. A különböző fórumokat olvasva arra jutottam, hogy bizony elég közel került a csapat a fel matricázáshoz, amit eddig csak azért nem kapott meg, mert Maria Brink énekesnő túl dögösen virít frontemberként. Kár, pedig érdemes meghallgatni őket!

Zeneileg nagyon komplex anyagot vehetünk a The Dream személyében a kezünkbe. Mindegyik hangszeres ötöst érdemelne, ha nem ilyen lazább női énekkel, hanem valami hörrmorr stílusban dolgozó egyénnel zúznának simán napjaink egyik legmenőbb metalcore bandájává nőhetnék ki magukat. Maria keserédes ugyanakkor selymes hangjával ettől a kategóriától kicsit távolabb kerültek, bár az alapok bőven ott vannak. Feltétlenül ki kell emelni a cucc hangzását, ami egy csöndes szobában villámcsapásként dörren meg!

Aki szereti a magas színvonalú muzsikát, a kellemes dallamvilágot, a - jó - női éneket vagy csak magában úgy a metalcore-os témákat, tegyen egy próbát!

Megfülelésre ajánlott nóták: Forever, Into The Light, You Always Belived, Violet Skies
7/7

The Devil Wears Prada - With Roots Above And Branches (2009)

 Azt kell, hogy mondjam igen jól eltalált lemez lett a The Devil Wears Prada új korongja, hisz valahol folytatja a Plagues bevált receptjét, valahol pedig feljebb ugrottak a srácok azon a képzeletbeli ranglétrán. Összességében nézve ez az anyag sokkal komplexebb, mint elődei. A témák sokrétűbbek (valakik ezt progresszivitásnak nevezik, ám legyen) és a szintijáték is sokkal jobban átjön, mint eddig bármikor. Ha keresztény zenéről van szó, akkor a Norma Jean mellett mára már alapbandává nőtte ki magát a TDWP, a kérdés csak az: vajon egy hitű vallásfanatikus egy kis youtube-ozás után elengedi-e a kisfiát/lányát ilyen bulira... Neccesen...

Megfülelésre ajánlott nóták: Dez Moines, I Hate Buffering, Louder Than Thunder, Ben Has A Kid, ...etc...
6.5/7

Címkék: zene underground keresztény music metal core turkáló metalcore deathcore

Szólj hozzá!

Helyzetjelentés plusz talpalávaló

Rottenfield 2009.05.06. 20:40

Hali!

Sajnálom, hogy eddig nagyban kussoltam, de elég zűrös volt minden körülöttem... Nah ne is menjünk bele, nézzünk a jövőbe és csapjunk a lovak közé ^^ !

A mai bejegyzésben egy ausztráliai metalcore brigádot szeretnék a becses figyelmetekbe ajánlani! A napokban bukkantam rájuk egy orosz zenei fórumon (Isten áldja a ruszkikat!)...Véleményem szerint az általuk tolt muzsika nagyon sok aspektusból nézve hasonlít a ma már nem aktív - és szintén ausztráliai - I Killed The Prom Queen zenéjére.

A banda neve Buried In Verona és ez a szám (Five Bullett Russian Roulette) pedig a srácok bemutatkozó lemezéről származik:

youtube: katt ide!

 

Címkék: zene underground core metalcore talpalávaló

Szólj hozzá!

Napi Talpalávaló avagy milyen is a digitális grindcore

Rottenfield 2009.03.07. 12:28

"Digitális grindcore". Gondolom most ti is valami hasonló döbbenetet élhettek át, mint annó jómagam, amikor első körben megpillantottam az orosz Marrow Explosion neve mellett az idézőjelben található stílusdefiníciót. Az első döbbeneten átlendülve aztán sikerült eljutni a csapat myspace honlapjára, ahol a zenét hallgatva már nem a döbbent újabb sóhaja, hanem évek visszafolytott röhögése tört ki belőlem. Szerintem különösebben nem lehet leírni ezt az érzést, tapasztaljátok meg ti is...Katt ide.

Címkék: zene underground vicc orosz core talpalávaló gindcore

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása